Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-966
284 CMLXVI. SZÁM. kulcsa. Az a rendelkezés, hogy a kézi napszám M 1 ^ krral, az igás napszám pedig 35 krral számitandó, az 1871 : LIII. t.-czikk 89. §-a szerint csak az ezen törvény (1871 : LIII. t.-czikk) értelmében megváltható szolgálmányokra vonatkozik ; ezek közé pedig a majorsági zsellérek és a velük egy tekintet alá eső birtokosok szolgálmányai nem tartoznak. Hogy pedig ezt a rendelkezést a majorsági zsellérek s a velők egy tekintet alá eső más birtokosok részéről megváltható szolgálmányokra joghasonszerűségnél fogva sem lehet alkalmazni, az abból tűnik ki, hogy a telepitvényekró'l szóló 1873: XXII. t.-czikk 3. §-a szerint a megváltandó tartozás az 1858—1867. tiz évi átlag szerint számitandó; már pedig a telepitvényi birtok, ép ugy, mint a majorsági zsellérbirtok és a majorsági zsellérbirtokkal egy tekintet alá eső más birtok, az úrbéri nyilt parancsok fennebb idézett §-aiban emiitett földek cathegoriájába tartozott. (L. az erre vonatkozó törvényjavaslat indokolását. Orsz. irományok: 1869—1872. V. kötet, 151. 1.). — Positiv alap hiányában csakis a teljes kártalanítás magánjogi elvének alkalmazásával lehetne a megváltást foganatosítani. De ezen megoldási módnak keresztülvitelét is akadályozza az a körülmény, hogy a tartozások megválthatósága később kibocsátandó speciális intézkedésekhez van kötve. Kétséget nem szenved tehát, hogy ez idő szerint hiányzik a törvényes alap, hogy az emiitett ingatlanok tekintetében fenforgó jogviszonyok lebonyolítása birói utón megtörténhessék. Minden erre irányuló kísérlet — a mennyiben tisztán magánjogi szempontból indul ki — vagy mögötte marad az úrbéri nyilt parancsban az általános elv kimondásával kifejezésre jutott intentiónak, — vagy — a mennyiben speciális szabályokat tart szem előtt és juttat érvényre — túllépi a jogalkalmazás körét s a törvényalkotás terére vezeti át a judicaturát. De még abban az esetben is, ha a jelenleg fennálló jogszabályokban meg is volna a törvényes támpont arra nézve, hogy a bíróság a szóban forgó ingatlanok tekintetében felmerülő peres ügyekben, nevezetesen az u. n. majorsági zsellérperekben eljárhasson s a birtok jogi természetének megállapításán kivül a megválthatóöág kérdésének érdemébe, valamint a megváltás módozatainak megállapításába és az erre vonatkozó intézkedések foganatba vételébe bocsátkozzék, kétségtelen, hogy a kérdés minden részletének tüzetes és a jogviszony különös természetének megfelelő szabályozása nélkül — nem fejlődhetik ki oly birói gyakorlat, mely a felmerülő kérdések megoldása, főleg a megváltás módja és a tulajdoni viszonyoknak a megváltás szükségszerű folyományát képező átalakítása tekintetében — a jogosság és a méltányosság követelményeit kielégítené. Ugyanis : Ha a szoros törvényesség szempontjából igazolható is volna az, hogy a kérdéses ingatlanokat terhelő szolgálmányok megváltásánál az úrbéri tartozásokra nézve megszabott váltságárak vétessenek alapul, ennek a szabálynak merev alkalmazása érzékeny sérelemmel jár azokra az érdekeltekre nézve, kik a volt földesúr jogán tulajdonosai az ingatlannak. Ott, a hol a birtokállapot mostanáig fentartatott, a szerződés vagy az úrbéri nyiltparancs kibocsátásáig dívott gyakorlat értelmében teljesített szolgálmány, nevezetesen a kézi vagy igás napszám a volt földesúrra nézve valóságos értéket képvisel, mely a munkaerő jelenlegi értékének felel meg. Ez az érték jelentékeny tényezőként szerepel a volt földesúri birtok jövedelmezőségének és igy annak az árnak meghatározásában, mely a birtokváltozások esetében eléretik. A legnagyobb mértékben méltánytalan tehát, a volt földesúri birtokostól elvonni a munkaerőt, elvonni tőle az ingatlan tulajdonjogát, oly ellenérték fejében, mely 1853/4-ben megfelelhetett a teljesített szolgálmányok értékének, de a mai változott viszonyoknak többé meg nem felel. Az ily megoldás nem vezet a kölcsönös érdekek kiegyenlítéséhez, főleg oly helyeken, a hol — mint pl. az ország egyes felvidéki részében — mindinkább érezhetővé válik a gazdasági munkaerő hiánya, s a munkaerőt biztosító jogi intézményeknek — az igazság és méltányosság szempontjainak figyelmen kivül hagyásával végbemenő felbomlása súlyos gazdnsági bajokat eredményez.
