Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-966
CMLXVI. SZÁM. 285 A legtöbb helyen immár befejeztetett az úrbéri birtokrendezési eljárás, s minthogy a majorsági zsellérek, illetőleg a velők egy tekintet alá tartozó más birtokosok a birtokrendezési eljárás folyamán igényeikkel fel nem léptak, a birtokhoz tartozó külsőségnek megfelelő terület a volt földesúr tagjával együtt osztatott ki. Ha már most a bíróság a tagosítás befejezése után megindított kereset alapján mondja ki az ilyen ingatlan megválthatóságát, s ha ennek következtében az ingatlan a majorsági zsellér tulajdonába megy át, a megfelelő terül et ugyanazon a helyen szakítandó ki a volt földesúr tagbirtokából, a hol az eddig volt, és nincs törvényes támpont, hogy a kérdéses terület — esetleg áthelyezés utján — oly módon adassék ki, hogy a volt földesúr birtokának összefüggése és gazdasági egysége meg ne bontassék. Ezek és több más nehézségek azok, a melyek miatt a kérdéses jogviszonyok alaposan, igazságosan és méltányosan le nem bonyolíthatók. Ezek a nehézségek az alkalmazható jogszabályok hiányára, vagy legalább nagymérvű fogyatékosságára vezetendők vissza, s ezt a hiányt a joggyakorlat nem pótolhatja. Addig, míg az ily természetű perek csak szórványosan fordultak elő, az egyes esetekben felmerülő anomáliák kevésbbé voltak érezhetők. Az érdekeltek — az úrbéri nyilt parancs nyomán indulva — rendszerint fentartották az előbbi birtokállapotot, s sok helyen egyezségi leg intézték el a megváltás kérdését. A per útjára terelt esetekben pedig nem okozott oly bajt a bíróságok ingadozó gyakorlata, mely szélesebb körben vált volna érezhetővé. Ujabb időben azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Az ország egyes felvidéki részeiben az u. n. zsellérperek egy nagymérvű gazdasági mozgalom jellegét öltötték magukra s egy idő óta folytonos izgalomban tartják a gazdaközönséget. A majorsági vagy nem úrbéres zsellérek tömegesen adják be kereseteiket a birtokukban levő ingatlanok haszonélvezete fejében teljesített természetbeni szolgálmányok megváltása és az ingatlan tulajdoni jogának megszerzése iránt. — A keresetek az 1853. évi márczius 2-án kelt úrbéri nyilt parancs 19. §-ára vannak alapítva s a mozgalomban most már nemcsak azok vesznek részt, kik az 1848. évet megelőzőleg kaptak majorsági zsellértelkeket, hanem olyanok is, kik később léptek természetbeni s a legtöbb esetben munkabeli szolgálmányok fejében átengedett egyes majorsági birtokrészletek használatába. A mozgalom összefüggésben áll a felvidéken észlelhető kivándorlással. Az illetők arra számítanak, hogy a megváltás utján teljes tulajdonul megszerzett ingatlanokat eladják s a vételárt a kivándorlás szándékának megvalósítására használják fel. E mellett attól lehet tartani, hogy az ingatlan oly kézbe jut, mely többé közvetve sem fogja pótolni a hiányt, mely a gazdasági birtokok megművelésében szükséges munkaerő elvonása következtében támadt. Ilyen körülmények közt a bíróságoknak szilárd, törvényes alapot nélkülöző gyakorlata uem képes a társadalmi ég gazdasági bonyodalmakat megszüntetni s a felizgatott kedélyeket megnyugtatni. A felmerülő kérdések csak akkor lesznek alaposan és igazságosan megoldhatók, ha a szóban forgó jogviszony a törvényhozás utján részletes és kimerítő szabályozást nyerend. A javaslat ennek a feladatnak megoldására törekszik. Alapelvei a következők : 1. A javaslat felöleli a majorsági zsellérbirtokon kivül az ország egyes vidékein előforduló hasonló jogviszonyokat és tekintetbe \ eszi az ország egyes részeiben fenforgó eltéréseket, s oly módon szabja meg a törvényhozási szabályozás tárgyi terjedelmét, hogy annak keretébe be lehessen illeszteni mindazokat az alakulatokat, melyeknek jogi természete a majorsági zsellérbirtokkal azonos, bármilyen legyen az ország egyes vidékein divó elnevezések, — viszont hogy szabatosan meg lehessen állapítani azokat a jog- ós birtokviszonyokat, melyeket a törvény nem kivan érinteni (1. §.).
