Főrendiházi irományok, 1892. XIX. kötet • 912a-941. sz.
Irományszámok - 1892-937
2 f J2 OMXXXVII. SZÁM. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtök ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, bogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább 0.8 méter széles padka hagyandó, és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Csuszámlások vagy más természetű deformatiók meggátlása, illetve elhárítása és megszüntetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalmazandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin legalább 0*8 méterrel a legmagasabb ár-, illetve belvizállás felett lesz tartandó, és úgy ilyen helyeken, valamint általában mindenütt ott, a hol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékainak lejtői a szükséghez képest biztositandók. A hó- vagy futóhomok-befúvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a befúvás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya épitése közben vagy műszaki felülvizsgálatának eredménye alapján fognak megállapittatni és elrendeltetni. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle s a legnagyobb ár-, illetve belvizek szine között — az érintett vizfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — átereszeknél és kisebb hidaknál 0*5—l*o m., nagyobb hidaknál pedig l'o—1*5 m. nyilt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelitik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Folyók, patakok, és egyéb vízfolyásoknak az áthidaláshoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelitett részei is — a vizlefolyási és helyi viszonyok, nemkülönben a biztossági követelmények figyelembevételével megállapítandó szükséghez képest — a pálya egyik vagy másik, esetleg mind a két oldalán megfelelő hosszban, irányban és módon szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védművekkel látandók el. Egyben megállapíttatik, hogy mindazon esetekben, a midőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vizfolyások oly mérvű és irányú áthelyezésével, illetve szabályozásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra vagy más tekintetben zavaróan és károsan hathatna, megfelelő irányban a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előirt tiszta nyilas nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. A pálya testébe beépítendő azon műtárgyak, melyek felett feltöltés alkalmaztatik, általában mint fedett vagy boltozott átereszek és pedig kőből, illetve téglából állitandók elő : azonban kisebb átereszek — bezárólag l.o méter nyilasig — beton- vagy vascsövekből is készíthetők. A nyilt vasúti műtárgyak hidfői, szárnyai és esetleges pillérei kőből, illetve téglából falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 2.o méter nyilasig tölgyfából s ennél nagyobb nyilasoknál vasból létesítendők. Általánosan kiköttetik, hogy hidpadlózatok- és hidlásokhoz, valamint feltéve, hogy ezen vonalon vasúti vagy közúti faműtárgyak alkalmazása egyáltalában meg lesz engedve, — hidjármakhoz, hídfők- és jégtörőkhöz is csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különösen nagyobb nyilású vagy magasságú, valamint állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő koriátokkal látandók el.
