Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.
Irományszámok - 1892-764
DGGLXIV. SZÁM. 75 egyéb mederrendezési munkálatok összes költsége 1,600.000 írtra van kerek összegben előirányozva és ebbe a Szamos-folyó szatmár-csengeri szakaszának hajózhatóvá tételét czélzó munkálatok költségei is benfoglaltatnak. VI. A Maros. A Maros-folyó szabályozása egyike a legnehezebb technikai feladatoknak, azon nagy esésnél és hordalékmennyiségnél fogva, mely e folyónak Zámtól a Tiszáig terjedő szakaszát jellemzi. A Maroson 1845-től 1872-ig 37 kilométer hosszúságban 33 átvágás lett kiásva, minek következtében a lippai határtól a torkolatig a folyó 88 kilométerre rövidült meg. A megrövidülés kedvező hatással volt az árvizek gyorsabb lefolyására, azonban számos ponton a meder elfajulását és a hordaléknak gyorsabb és nagyobb tömegű lehuzódását idézte elő. Ebből ismét kétféle hátrány származott, egyrészt a Tisza Szeged alatti szakaszán a Maros iszapjával folyvást küzdeni kénytelen, másrészt a marosi hajózás Arad és Szeged között jelentéktelen csekélységre devalválódott. Pedig alig van folyónk, mely folyásának általános irányánál fogva — keletről egyenes nyugotnak tart — alkalmasabb volna a hajózásra, mint éppen a Maros és ezenkívül Erdélynek is szivét és egyúttal legtermékenyebb vidékét szeli át. A szabályozásnak tehát e folyónál az a feladat jutott, hogy a mederelfajulások megszüntetésével és rendszeres vizlefolyási viszonyok teremtésével a Maros hordalékának a Tiszába való zuditását lehetőleg mérsékelje és e mellett egyúttal a hajózást Arad és Szeged között és a tutajozást a felső szakaszon előmozdítsa. A mi annál nehezebben oldható meg, mivel a Marosnak emésztése kis viznél másodperczenkint egész 35 köbméterre száll alá és ennek is nagyobb részét a már elkészült, vagy tervben levő öntöző-csatornák fogják igénybe venni. Nevezetesen az arad-csanádi csatorna legkisebb emésztése 10 köbméterre, a mezőhegyesi élővizcsatornáé 5 köbméterre, végül a torontálié hasonlólag 10 köbméterre terveztetik és igy összesen csak 10 köbméter víz maradna a mederben hajózási és egyéb czélokra. Ily körülmények között pedig a kérdés csak olyképen oldható meg, ha a Maros-folyó a Szajna, Saône, a Majna, az Odera és más külföldi folyók mintájára csatornáztatik, vagyis a kis vizek alkalmával mozgó gátakkal állíttatik elő a hajózásra szükséges vízmélység. Ez irányban a tervek jelenleg állanak kidolgozás alatt. A mozgó gátaktól és hajózó csegéktől (zsilip) eltekintve, a Maros szabályozása Zámtól a torkolatig hét millió forintra van előirányozva. Mivel egyelőre csakis a legalsó arad-szegedi szakaszra kivánok szorítkozni, melynek rendezetlen volta a szomszédos ármentesitő társulatok töltéseit is folyton fenyegeti a majdnem évenkint ismétlődő jégdugulások következtében, azért a Maros szabályozására a költségfelosztásban 3,800.000 frtot irányoztam elő. . VII. Temes—Bega. A Temes- és Begavölgy végleges rendezésére a vizraktározás elvén alapuló tervezetek még 1890-ben elkészültek és 1891-ben az országos vizű gyí műszaki nagy tanács által is letárgyaltattak. Ezen munkálatok költségei, melyek az összes árvédelmi és belvizlevezetési teendőket felölelik, 11,500.000 frtra vannak előirányozva. E mellett is azonban még mindig fenmaradnak azok a munkálatok, melyek a Temes és Bega hajózhatóvá tételére szükségesek és mint ilyenek, kizárólag csak az állam terhére eshetnek. 10*
