Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.
Irományszámok - 1892-781
DCCLXXXr SZÁM. 179 A pálya szabványos koronaszélessége az alépítmény felszínében, vagyis a kavieságy alsó felületének magasságában mérve 4*0 méter legyen. Görbületeknél a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesbitendő. A töltések, azok magassága és anyagához képest, U/a vagy l 1 /* lábas lejtőkkel létesítendők; a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább 0"8 m. széles padka hagyandó — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin l'o méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak ugy állitandók eltf, hogy a hord szerkezet alsó éle s a legnagyobb árviz szine közt 0*5 — l*o méter nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság általában véve l*o m.-nél, a Sió-folyónál pedig 4 # o m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vizfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvédmtívekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek felett feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők ; míg a nyilt műtárgyak ellenfalai, szárnyai és esetleges középpillérei kőből vagy téglából, felszerkezetei pedig 2*o m. nyilasig bezárólag tölgyfából, ennél nagyobb nyílásoknál vasból állitandók elő. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyilású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetuek. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármok-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek Ois m. vastag kőalappal és Oir, m. vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak s különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állomási s vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi földterület kisajátítandó.
