Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
DCCVI. SZÁM, 147 Húszezer koronán túl terjedő kártérítési összeget azonban a büntető hiróság meg nem állapithat. A büntető biróság különben a sértett fél indítványához kötve nincsen és a mennyiben a fenforgó összes körülmények méltatásával a kár megállapításának helyét nem látja, vagy ezen megállapítás nehézségekbe ütközik, a sértett felet ezen igényével el r vagy magánjogi per útjára utasíthatja. A mennyiben a sértett fél kártérítési követelésének megállapítását a büntető bíróságnál kérelmezi, ezen kérelemhez kötve van, vagyis akkor, ha kára 20.000 koronánál nagyobb, az ezen Összeget túlhaladó kártérítési követelését többé a polgári biróságnál nem érvényesítheti, ellenben, ha a büntető biróság előtt kártérítési követelést nem indított, akkor a polgári biróságnál még az esetben is indíthat kártérítési keresetet, ha kártérítési igénye húszezer koronánál kisebb. Az 53. szakasz szerint a büntető bíró által megállapítandó kártérítés a legtágabb értelemben veendő és alatta nemcsak a szorosabb értelemben vett tényleges kár. hanem a gazdagodási restitutio is értendő, azaz nemcsak az térítendő meg, a mivel a sértett birna, ha a sértés be nem következik, hanem a tettes által jogtalanul szerzett előny is megilleti a jogosítottat. Ugyanazon tény miatt marasztalt összes felek a kártérítéssel egyetemlegesen felelősek. Ipari károsításnál többnyire lehetetlen még a leggyorsabban eljáró biróság határozatát bevárni és ennélfogva a per folyama alatt is kell oly óvintézkedésekről gondoskodni, melyek által a sértett fél további megkárosítása és a büntető cselekmény ismétlése megakadályozható. Ez is csak a sértett fél kérelmére történhetik és annak kell jeleznie, mily intézkedések elrendelését óhajtja. Az intézkedések óvadék letételének feltételéhez köthetők. Az óvadék magassága iránt a felek meghallgatása után a biróság határoz. Ezen óvadék első sorban az igazolatlan ideiglenes intézkedések által okozott kár megtérítésére szolgál és ezen fölül abból a panaszlottnak költségei is fedezendö'k lesznek; egyéb, nevezetesen erkölcsi sérelem kárpótlására (a németben úgynevezett »für Schimpf und Schande«) az óvadék nem fordítható. Ha a büntető eljárás folyama alatt oly kérdések merülnek fel, melyek fölött határozni a biróság hivatva nem lehet, az eljárás felfüggesztendő. A büntető biróság ugyanis kizárólag csak á szabadalmi levéltárban letett találmányi leirás alapján ítélhet az esetleges illetéktelen használat és utánzás fölött. Azon kérdés pedig, vájjon a szabadalom fennállónak tekintendő-e, hogy az a törvényben felsorolt okokból visszavonandó vagy megsemmisítendő-e, a szabadalmi hivatal, illetve a szabadalmi tanács hatásköré* hez tartozik. Alig lehetne azt állitani, hogy addig, mig a szabadalom meg nem szüntettetett, vissza nem vonatott vagy meg nem semmisittetett, mindenki, ki azt utánozza vagy használja, már ipso facto bitorlás miatt meg volna büntetendő, mert akkor a forma javára a dolog lényege szenvedne, minthogy ott, hol jog fenn nem áll, annak bitorlásáról sem lehet szó és mert többnyire csak akkor szoktak valamely szabadalom hiányára akadni, ha annak ^ alapján üldözés kivántatik kieszközöltetni. Ennélfogva ily esetekben a biróság eljárását a netalán már elrendelt óvintézkedések fentartása mellett is felfüggeszteni és a szabadalmat megtámadó felet megfelelő határidő kitűzése mellett az illetékes hatósághoz utasítani köteles, ha pedig ezen hatóságok végérvényesen határoztak, eljárását folytathatja. Amerikában a szabadalom sértése miatt a szabadalom tulajdonosa, jogutódja vagy használati engedélyese rendes keresettel (action at law) léphet fel. 19*
