Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-706

136 DCGVI. SZÁM. Eltérőleg az e tekintetben rendelkező többi törvénytől, a visszavonási és megsemmisítési pereknek másodfokú eldöntését a szabadalmi hivatalban felállított és részint bírói, részin szakértői képességgel biró tagokból alakított felfolyamodási osztályhoz utaltam. m Ezen másodfokú tanács oly tagokból álland, kik első fokban nem Ítélnek és egy teljesen megbízható szakértő testületet képezend. Harmadfokú biróságnak a törvényjavaslat a szabadalmi tanácsot jelöli ki s azt a függetlenség Szükséges attribútumával ruházza fel. Ez által a szabadalmi tulajdonnak azon magas garantiákat óhajtom nyújtani, mely szerint fontos vagyonjogi kérdésekben legalább utolsó fokban a teljesen független magas bíróság ítéljen. A ministeri döntés, még ha annak támogatására a minister által külön szakbizottság, vagy szabadalmi tanács neveztetnék ki, soha sem zárhatná ki azon feltevést, hogy az illetékes minister magán-, esetleg pedig iparfejlesztési indokok által befolyásolható volna. Ezen indokból a szabadalmi perek eldöntését külön e czélra alakitott és teljesen független bíróságra kívántam bízni, melynek Ítéletei minden irányban kellő megnyugvásra vezethetnek. Minthogy a fentebbiek szerint a szabadalmi hivatal előtt rendes perek folytatandók, ki kell mondani, hogy az ott letett perdöntő eskü és tanuk és szakértők nyilatkozatai ép oly természettel bírnak és ugyanazon bíínfenyitő következményeket vonják maguk után, mintha azok valamelv királyi bíróság előtt tétettek vagy előadattak volna. Hogy pedig tanuk és szakértők megjelenésük vagy vallomásaik megtagac^xsa által a bíráskodást lehetetlenné ne tehessék, a bíróságok, esetleg katonai hatóságok kötelezendők, hogy a szabadalmi hivatalnak e tekintetben jogsegélyt nyújtsanak. Nehogy a szabadalmak megtámadása végtelenre nyújtathassák, a konok módon támadó felperesnek bírságolását kimondandónak vélem, mi annál szükségesebb, minthogy a visszavonási és semmiségi pereket mindenki indíthatván, külön ugyanazon már véglegesen eldöntött ügyben egy felperes a másik után léphetne fel és igy az érvényesen kiadott és fentartandó szabadalom folytonosan per alatt tartatván, ennek értéke az egész szabadalmi idő alatt kétessé volna tehető. Az északamerikai egyesült államokban a szabadalom csakis kifogásképen, a szabadalomtulajdonos által indított bitorlási per folyamán az állítólagos bitorlás miatt perbe vont személy által támadható meg. Angliában a szabadalmat bárki magánjogi per utján megtámadhatja. A kereset a megye sheriffje előtt indíttatik, előbb azonban az »Attorney general« által megvizsgáltatik, ki a per indítására hozzájárulhat vagy hozzájárulását meg is tagadhatja. A per a magánjogi három felső bíróság egyikéhez (Court of Queens ßeneh Common Pleas és Exchequer) utaltatik és ott magánjog szabályai szerint (esküdtek hozzájárulásával) döntetik el. Ha a keresetnek hely adatik, a szabadalom megsemmisítése kimondatik. A megsemmisítési okok kifogásképen a bitorlási perben is felhozhatók; ezen esetben azonban nem a szabadalom általános megsemmisítése, hanem csak az alperes irányában való érvénytelensége mondható ki. Belgiumban a visszavonás és érvénytelenség közigazgatási úton királyi parancs által mondható ki. Francziaországban a megsemmisítés mindazoknak keresetére kimondható, kik e tekintetben érdekeltek. A kereset a rendes bíróság illetékességéhez tartozik. Az ítélet a szabadalmat rendszerint csak a felperes irányában érvényteleníti. t