Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-706

DGGVI, SZÁM. 129 szabadalmi ügyekben való képviselettel, holott szabadalmi peres ügyekben csakis ügyvéd által ellenjegyzett periratok fogadtatnak el. Okvetlenül szükséges tehát, hogy ezen képviseltetés kérdése az új törvényben kellőleg rendeztessék. Ezen rendezésnél mindenekelőtt az ügyvédségnek törvényben biztosított képviseleti jogát érintetlenül kellett hagyni, sőt külön kimondani, hogy a szabadalmi hivatal előtt a polgári perrendtartás szerint folytatandó peres ügyekben csak ügyvéd járhat el. Kivételnek e tekintetben csak a szabadalmi felügyelőkre nézve van helye, kik a kormány nevében az ipari közérdek védelmére hivatalból lépnek fel. Más ügyekben, nevezetesen a találmányok bejelentései és azok ellen beadandó felszólalások, végre a kiadott szabadalmak értékesitése tekintetében a képviselet oly egyénekre is bizható, kik a szabadalmi szabályokbani jártasság mellett a kellő technikai képzettséggel bírnak, hogy képesek legyenek a feltalálóknak találmányuk leírásában az igénypontok formulázásában, a rajzok kellő elkészítésében és a különböző találmányok Összeütközése esetében nemcsak szakszerű tanácscsal szolgálni, hanem mindezekre vonatkozólag a szükséges beadványokat és mellékleteit szerkeszteni, végre összeköttetéseik folytán a kiadott szabadalom értékesítéséről is gondoskodni. Ily egyének a kereskedelmi minister által a szabadalmi ügyvivői jogositványnyal felruházhatok. A szabadalmi ügyvivőnek állása nagy fontossággal bir, mert kellő szakértelem hiányában a szabadalom kiadását vagy lehetetlenné tehetik, vagy legalább késleltethetik; a kiadott szabadalom értékesitése körül is lényeges feladattal bírhatnak. Hogy tehát a jogosítvány csak megbízható egyénnek adassék, gondoskodni kellett arról, hogy e tekintetben kellő tájékoztatás szereztessék és az illető eskü letételére kötelezhető legyen; hogy pedig kellő képességgel bírjon, ki kellett mondani, hogy alkalmas voltát külön vizsga utján tartozik igazolni. Ha a jogosított ügyvivő általában be nem válik, ha felek érdekeit könnyelműségből vagy tudatlanságból koczkáztatja vagy károsítja, ellene fegyelmi eljárás indítandó, melynek eredményeként pénzbírságok vagy az ügyvivő jogosítvány elvonása mondható ki. Óvadéknak letétele czélszerfínek nem mutatkozik, mert annak a lehető kárral szemben igen magasnak kellene lennie és akkor ügyes és iparkodó, de nem vagyonos egyének e pályára alig léphetnének. Amerikában minden értelmes és jó magaviseletű egyén szabadalmi ügyvivő lehet. Durva kötelességmulasztás miatt a szabadalmi hivatal főnöke ily ügyvivőt a képviseletből általában, vagy egyes esetekben kizárhatja. A többi államokban a szabadalmi ügyvivőség iparűzésnek tekintetvén, ezen foglalkozás az ipartörvények szabályai szerint ítéltetik meg. A 28. §-hoz. Minthogy a törvény részletes szervezeti és ügyviteli szabályokat, vagy utasításokat nem tartalmazhat, mindezek a rendeleti útnak tartandók fenn, mi czélból a javaslat a kereskedelmi ministert felhatalmazza, hogy ezen szabályzatokat és utasításokat kiadhassa és, a mennyiben a tapasztalat azok módosítását igényli, azoknak megváltoztatásáról gondoskodjék. V. FEJEZET. Áz eljárás. Az ezen fejezetben körülirt eljárás a szabadalmak megadására, visszavonására és megsemmisitésére vonatkozik, mert a szabadalmi hivatal csak ezen három irányban jár el. FŐRENDI IROMÁNYOK. XV. 1892—9/. 17