Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-478
58 CDLXX VIII. SZÁM. A harmadik bekezdésben előforduló eseteket példák világosítják meg. Az oly tanár, ki például egy oly kereskedelmi iskolában van alkalmazva, mely az itt szóban forgó nyugdíjintézet kötelékébe tartozik, és egy oly középiskolában is, melynél a tanárokról egyenesen az állam gondoskodik, az alkotandó nyugdíjintézetnél nem nyerhet második nyugdíjt. — Alkalmazva lehet továbbá valamely kereskedelmi iskolánál oly tanár, ki például valamely kereskedelmi társulatnál titkári minőségben is működik. Az ily egyénnek e nyugdíjintézetnél csak akkor lehet igénye, ha máshol nincs nyugdíjra jogosultsága, s ha az ide tartozó iskolánál nagyobb az elfoglaltsága, mint másik alkalmazása, s ha az ide tartozó iskolánál való alkalmazása rendszeres, állandó és legalább oly mértékű, mint a minő az állami tanintézeteknél szokott lenni. Minthogy az itt szóban forgó különféle tanintézeteknél oly alkalmazottak is vannak, kiknek nincs külön lakpénzök, hanem e javadalmazásuk benfoglaltatik fizetésökben (a törvényjavaslat 8. §-a), az egyenlő mérték megkívánja, hogy az ily rendezéssel az illetők igazságtalanul ne juthassanak magasabb nyugdíjhoz, mint az oly alkalmazottak, kiknek külön lakpénzök van, mely nem jő a nyugdíjazásnál számításba. Ugyan itt provideálva van az esetre is, ha valamely iskolafentartó alkalmazottjait nagyobb fizetéssel és csekély lakpénzzel kívánná mások ellenében igazságtalanul nagyobb nyugdíjhoz hozzájuttatni. Minthogy az ily iskoláknál a fizetéseket a fentartók szabadon állapítják meg, e §. második bekezdésében gondoskodni kellett az oly igazságtalan kedvezmény kizárásáról is, melyíyel az iskolafentartó alkalmazottjának fizetését kivételesen, a nyugdíjazás bekövetkeztének küszöbén kívánná rendkivülileg felemelni oly czélból, hogy alkalmazottja az iskolafentartó kevés befizetése mellett nagyobb nyugdíjban részesüljön. E megszorítás tehát nem vonatkozik a rendszeres ötödéves pótlékokra vagy a rendszeres fizetésemelésekre. Az utolsó bekezdésben pedig az alkalmazottakat a szabadon rendelkező iskolafentartó önkénye ellen kellett biztosítani, nehogy erőik hanyatlásával fizetésüket csökkentse. A jelenleg szolgálatban levő alkalmazottak közoktatásunk nagy fejlődése s az előbbi közoktatási állapotok nagy ingadozása folytán a legkülönbözőbb viszonyok közt voltak. Szükségesnek mutatkozik tehát (a törvényjavaslat 9. §-a), hogy e különböző körülmények közt végbement szolgálat a nyugdíjba való beszámítás szempontjából elbírálás alá vettessék. E megbirálásnál ott, a hol lehetséges, törvényeink és országos szabályaink rendelkezéseit fogjuk alkalmazni, a hol pedig nem lehetséges, *e rendelkezések analógiájára kell majd támaszkodni. Gondoskodni fogok, hogy ezen elbíráló bizottságba pártatlan s a viszonyokat teljesen ismerő egyének jussanak be. Előbbi közoktatási viszonyaink folytán vannak oly tanáraink is, kik 18 éves korukban kezdtek mint mellék, vagy rendkívüli tanítók szolgálni, oly időben tehát, mikor még egyúttal a tanári pályára kellett készülniök. Ezért volt szükséges a múltra nézve a szolgálat számításánál kezdőpontul a 24-ik életévet kitíízni. Jövőben e megszorítás elmarad, mert ujabb viszonyaink ily kora szolgálatot már nem engednek meg. Teljesen okadatolt a törvényjavaslat 10. §-ának azon rendelkezése, hogy a régi tanárok, kik csak most iépnek be a nyugdíjintézetbe, s csak most fizetik le azon hozzájárulásukat, melyet e nyugdíjintézet számításai szerint szolgálatuk kezdetén le kellett volna fizetniök, s mégis azonnal jogot nyernek, tartozásuk kamatait is fizessék le. Készségesen meg fogják ezt tenni a nyerendő nagy előnyért, de másrészt az igazság is ugy hozza magával, hogy ne részesüljenek nagyobb kedvezményben azon társaik felett, kik szolgálatuk kezdetén fizetik le tartozásukat, mely egész szolgálatuk alatt fog a nyugdíjintézetnek kamatozni. A következetesség ugy kívánná, hogy a régi tanárok után a múltra nézve az iskolafentartók is fizessék meg hozzájárulásaikat, és pedig a kamatokkal együtt, sőt azon Összegeket is, melyek a tanulók után befolytak volna. E visszamenő követelés az itt felsorolt tanintézetek
