Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-477
30 CDLXXVII. SZÁM. A beváltás költségeinek fedezésére szolgálnának részben, az 1892. évi XVII. törvényczikk, illetőleg a megfelelő ausztriai törvény alapján vert egy-koronások> részben pedig azok a fizetési eszközök — ezüst értékpénz és bankjegyek, — a melyek az emiitett törvények alapján vert 20-koronás arany értékérmék lefizetése ellenében, bizonyos, alább ismertetendő és indokolandó feltételek mellett, az Osztrák-magyar banknál lennének megszerzendők. Azokból, az egy-koronásokból, ugy 1894-ben, mint 1895-ben egyenlően 20 — 20 millió forintnyi összeg, ezekből — a husz-koronás arany értékérmékből — mindkét évben mindössze 160 millió forint maximális összeg fordíttatnék a monarchia két állama által a beváltás czéljaira. A magyar korona országai által ebből az összes szükségletből egy-koronások kibocsátása utján 1894. és 1895-ben 6—6 millió forint, húsz-koronásoknak az Osztrák-magyar banknál való lefizetése utján pedig mindössze 48 millió forint maximális összeg lenne fedezendő, illetőleg beszerzendő. A törvényjavaslat egészének és részleteinek tervezésénél három főszempontot véltem alapul veendőnek. E szempontok a következők: a) elérkezett-e az időpont arra, hogy az államjegyek beváltása iránt a törvényhozás intézkedjék, vagyis megfelelhet-e a kormány a törvényhozás abbeli utasításának, hogy az államjegyek bevonása iránt alkalmas időben előterjesztés tétessék; b) megfelel-e a mérv, a melyben a bevonás foganatba veendő a fináncziális készenlét mérvének; és c) a beváltási müvelet módozatai olyanok-e, a melyek a törvényhozás által adott részletes utasításnak, azután az állami érdekeknek, az ettől elválaszthatatlan és az aranykészfizetések fölvételében álló nagy közgazdasági érdeknek, mint végül a közforgalom igényeinek megfelelnek. Az időpont kérdésében döntő mozzanat az, hogy az állam aranybészerzése és ezzel kapcsolatban az új érmék veretése mennyire haladt előre. E tekintetben elégségesnek tartom annak megemlítését, hogy a magyar államkincstár aranykészletei az 1894. évi január 31-iki állapot szerint 84,151.546 a. é. frtra rúgtak. E készlet a mondott napon következőleg alakult: 1. A m. kin központi állampénztárnál volt: a) 20- és iO-koronásokban 65,081.160 a. é. frt, b) más arany érmékben . . . . . . . 1,503.852 a. é. frt. 2. A körmöczbányai pénzverő hivatalnál volt: a) 20- és 10-koronásokban ...... 532.880 a. é. frt, 6) színaranyban . 3,629.071 a. é. frt. 3. Gyümölcsözőleg van elhelyezve 13,404.583 a. é. frt. A húsz- és tiz-koronások fenti összegéből az 1892. évi XXI. t.-cz. rendelkezései szerint kizárólag valutarendezési czélokra rendelt aranyösszegekre 54,980.425 arany értékű forint esik. Ha tehát csakis azt a húsz- és tiz-koronásokból álló aranykészletet veszem, a mely az imént idézett törvény határozmányai értelmében már kizáróleg valutarendezési czélokra rendeltetett, már ez is közel hét millióval haladja meg azt az összeget, a mely a fönnebbi terv szerint az államjegyek beváltási költségeinek fedezésére az 1895. végéig terjedő időszakon belül fordítandó. A es. kir. pénzügyministerium aranybeszerzései s az ausztriai arany érték érmék veretése is oly arányban haladt előre, hogy az ausztriai államkincstár az őt a fennebbiek szerint terhelő 112 millió a. é. forint fedezésére teljesen kész.
