Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
90 CDXXXII. SZÁM. az ingatlannak a telekkönyvi feljegyzés vagy másnemű biztosítás által rendelkezési jogosultságában korlátozott tulajdonosa módot nyerjen a telekkönyvi feljegyzés törlését, avagy a másnemű biztosítás feloldását rövidebb utón kieszközölni, ha minden kétséget kizáróan kimutatni képes, hogy az utóörökösödési jog megszűnt s rendelkezési jogosultságának korlátozása ennek következtében hatályát vesztette, — s ne legyen kénytelen ily esetben a per útjára lépni. Mert tapasztalás szerint igen gyakoriak az esetek, a melyekben az utóörökösödési jog megszűnése oly körülményeknek az eredménye, melyek minden kétséget kizáróan okirattal bizonyíthatók s a melyek mellett a per nem egyéb üres formalitásnál. A tulajdon szabadságának minél egyszerűbb helyreállítása szempontjából tehát megengedi a javaslat 80. §-a, hogy a hagyatéki bíróság az Örökös kérelmére elrendelhesse az utóörökösödési jog biztosítására szolgáló telekkönyvi feljegyzés törlését, illetve az e tárgybeli biztosítás feloldását; még pedig vagy ex primo decreto, vagy ha szükségesnek találja az érdekelteknek, és ha az Örökhagyó halálakor még nem született személy volt utóörökösül rendelve, az ennek részére kirendelt ügygondnoknak meghallgatása után. Ennek elengedhetlen előfeltétele természetesen nem lehet más, mint hogy a kérelmező közokirattal és minden kétséget kizáróan bizonyítsa az utóörökösödési jog megszűnését, vagyis a megszűnést eredményező tények beálltát. E nélkül nem lehet helye a 80. §-ban szabályozott kivételes eljárásnak. Hogy mikor tekinthető' az utóörökösödési jog megszűnte kétségtelenül bizonyítottnak, az az eset különös körülményeitől függ s nem lehet oly szabályt construálni, mely felölelné a képzelhető esetek minden lehető változatát. Ugyanazért a javaslat beéri a fennebbi álialános tétel felállításával s egyúttal három esetet hoz fel, a melyek feltüntetik az utóörökösödési jog megszüntetésének e helyütt szem előtt tartott módjait és megjelölik a kellékeket, a melyek a jog megszűntének kétséget kizáró bizonyításához szükségesek. Exen esetek mindegyikében olyan a tényállás, hogy ha a kivánt bizonyítás megtörténik, nem lehet helye a feltevésnek, hogy a feljegyzés, illetve biztosítás más személy érdekére szolgál, mint a kire a bemutatott bizonyíték vonatkozik, sőt nyilvánvaló, hogy az érdek elenyészett, melyet a feljegyzés, illetve biztosítás megóvni hivatva volt;—kivált ha a törvény megkivánja, hogy a személyazonosság a szükséghez képest különös bizonyítás tárgyát képezze, valamint, ha módot nyújt arra, hogy az utóÖröklési jog esetleges átszállására vonatkozó igényt a hagyatéki bíróságnál bizonyos határidőn belül bejelenteni lehessen. Az l. f 2. és 3. pont alatt előforduló felsorolásnak élihez képest csupán exemplicativ jellege van s ez a felsorolás nem meriti ki az eseteket, a melyekben ugy alakulhatnak a tények, hogy az utóörökösödési jog megszűntének kétségtelen bizonyítása közokirattal eszközölhető. Ez okból a hagyatéki bíróság más esetben is alkalmazhatja a jelen §-ban megrendelt eljárást, ha a megszabott előfeltételeket fenforogni látja. Szükséges volt a jelen §-ban szabályozott eljárás alkalmazásának körét negativ irányban is korlátozni. Abból a szempontból ugyanis, hogy a biróság minél nagyobb bizonyosságot szerezzen a tekintetben, hogy oly személy nem létezik, a kinek érdekéről a feljegyzés vagy biztosítás fenntartásával gondoskodni kellene: kifejezetten meg van rendelve, hogy azon az alapon, hogy az utóörökösök az utóöröklési jog megnyílta előtt meghaltak, csak ugy rendelhető el a feljegyzés törlése ég a biztosítás feloldása, ha az utóörökös halálától oly időtartam telt el, a mely rendes viszonyok közt elegendő, hogy az, a ki valamely személy elhalálozásának tényéből jogot kíván leszármaztatni, jogának megnyíltáról tudomást szerezzen, — és ha ezen időtartamon belül senki sem jelentett be az utóörökösödési jog átszállására vonatkozó igényt a hagyatéki bírósághoz. A kinek tehát érdekében áll a feljegyzés, illetve a biztosítás fen tartása, az a hagyatéki biró-