Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

108 CDXXXII. SZÁM, Erre való tekintetből a javaslat — a fenforgó érdekeknek a lehetőség szerinti Összeegyeztetésével — akként módosítja a díjátalány tételeit, hogy, tekintet nélktil az ügyek minőségére és a kifejtett tevékenység mértékére, minden kivétel nélktil alkalmazhatók legyenek. A 118. §. felsorolja azokat a teendőket, melyeket a közjegyző a díjátalányért teljesíteni köteles. Ezekhez a teendőkhöz járul az 5.6. §-ban emiitett adatoknak hivatalból való beszerzése. Tekintettel arra, hogy a díjátalány ezentúl magasabb lesz, a külön díjazás nélkül végzendő teendők sorába fel kellett venni a hagyatéki kimutatás mellékleteinek elkészítését és a kimutatás mellékleteinek hitelesítését is. A 119. §. megjelöli egyrészt azokat a cselekményeket, melyekre nézve a díjátalány nem alkalmazható, másrészt azokat, melyekért a közjegyző a díjátalányon kivül külön díjazást kap. Az előbb emiitett cselekmény minőségével bir a külön leltározás, ha a közjegyző a hagyaték tárgyalását nem teljesiti; mert a díjátalány megállapításánál a fősály a tárgyalás teendőkön fekszik s ezért ha a birói megbízás nem terjed ki egyúttal a hagyaték tárgyalására, akkor elesik a díjátalányhoz való jog alapja is. Az utóbb jelzett szempont alá esnek a hagyatéki tárgyalás során felveendő külön jegyzőkönyvek, mert ezek oly kérdésekre vonatkoznak, melyek előmozdítják ugyan az örökösödési ügy sikeres elintézését, de nem függnek össze szorosan és szükségszerűen a hagyatékban való jogutódlás kérdésével. A 120. §. áj intézkedést tartalmaz abban az irányban, hogy a fél csak akkor tartozzék az elmulasztott tárgyalás költségeit viselni, ha mulasztása nem vétlen. A vétlen mulasztás nem szolgálhat alapul arra, hogy a félre vagyoni hátrány háramoljék. A 121. §. részletesen szabályozza a közjegyzői díj felszámításának, megállapításának, viselésének és behajtásának módját, annak folytonos szem előtt tartásával, hogy ugy a közjegyző, mint a felek érdeke a lehetőséghez képest megóva legyen. A felek érdeke azt hozza magával, hogy a díjfelszámítás a tárgyalási jegyzőkönyvnek a felek által aláírandó szövegébe foglaltassék s hogy ugyanott megemlittessék a díj fejében teljesített fizetés is, — valamint hogy a bíróság akkor is állapítsa meg a közjegyző járandóságát, ha a felek a díjat előre kifizették. A közjegyző érdekében pedig kívánatos, hogy a díj viselésének és behajtásának módozata olyan legyen, hogy a közjegyző lehetőleg könnyen és biztosan jusson követelése kielégitéséhez. Ezért rendeli a javaslat, hogy a felek — az 1874. évi XXXV. tör vény czikk 202. §-ában foglalt szabály folyományaként — a közjegyző irányában egyetemlegesen felelősek a díj- és költség-követelésért. És ezért ejti el a javaslat a díj- és költségösszegnek közigazgatási úton való behajtásának módját. Sokkal helyesebb a költség-megállapitó határozatot végrehajtó közokirat jellegével felruházni és az esetleges végrehajtás elrendelését a hagyatéki biróság hatáskörébe utalni. Ez a mód sokkal biztosabb és tisztább helyzetet létesít nemcsak a közjegyzőre, de a felekre nézve is, sőt úgyszólván szükségszerű folyománya a hatáskör új szabályozásának, melynél fogva az örökösödési eljárás cselekményei most már az igazságügyi közegekre lesznek bízva. Ezzel szemben alig jöhet számításba az a jelentéktelen költség-szaporulat, melyet a behajtásnak birói úton való eszközlése eredményezhet. A 117 — 121. §. többi intézkedéseinek lényege át van véve az 1886: VII. törvényczikk 32. és 33. §-ából. A 122. §. a községi jegyző által teljesített leltározás díjáról intézkedik s megfelel az 1877: XX. t.-cz. 240. §-ának. 123. §. A teljesség okáért meg kellett oldani az örökösödési eljárás során felmerülő másnemű költség tekintetében felmerülhető kérdéseket.