Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDLXI. SZÁM. 109 Az elv, melyet a javaslat e részben kiindulási pontul választ, az, hogy az örökösödési eljárás peren kívüli természetének megfelelően senki sem kötelezhető egy másik fél költségeinek viselésére; — ide nem értve természetesen a közjegyzői és leltározási díjakat, melyek a hagyaték terhét képezik. Kivételnek van helye továbbá a zárgondnok és a hagyatéki követelések behajtására kirendelt ügygondnok díja és költsége tekintetében. A jelzett czélra szükséges költekezés a hagyatéki vagyon rendezésének nélkülözhetlen eszköze s ezért e czímen fizetendő összeg szintén a hagyatéki vagyont, illetőleg az egyes örökrészeket terheli. Ha egyes jogosultak és igénylők részére ügygondnok kirendelésének szüksége merül föl: ez csak az illető személyek érdekére szolgál. Indokolt tehát, hogy Ők viseljék az ügygondnok díját. Minthogy azonban a 80. §. alapján megindított eljárásban az ügygondnok oly érdeket véd, mely a legtöbb eseíbeu nem testesül meg valamely létező személyben s minthogy ez esetben az ügygondnok eljárása a tulajdon felszabadításának nélkülözhetlen előfeltétele s igy első sorban a kérelmező érdekére szolgál : indokolt, hogy az ilyen ügygondnok díját és költségét az a fél viselje, a ki az utóörökösödési jogot biztosító, telekkönyvi feljegyzés törlése s a biztosité s feloldása iránti eljárás megindítását kérte. TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Jogorvoslatok. 124. §. Minthogy a hagyatéki biróság az örökösödési eljárás során végzés alakjában hozza meg határozatait: kétséget nem szenved, hogy az azok ellen használható felebbviteli jogorvoslatot — a felebbvitelre vonatkozó általános szabályok szerint — felfolyamodásnak kell minősíteni. A felfolyamodást ugy contemplálja a javaslat, hogy annak igénybevétele ne késleltesse a kelleténél túl az örökösödési eljárás befejezését. Ugyanazért az örökösödési eljárás rendszerint! alakjára nézve (III—VIII. fejezet) a javaslat azt az álláspontot juttatja érvényre, hogy az átadást vagy perreutasitást megelőző végzések közül csakis egyes, kifejezetten megjelölt végzések ellen lehet helye külön felfolyamodásnak. A külön felfolyamodással megtámadható végzések mindenike oly kérdést érint, melynek előzetes jogerejű megoldása egyaránt szükséges az örökösödési eljárás czélirányos folytatása és a fél valamely fontos érdekének megóvása érdekében. Ez az intézkedés azonban nem fosztja meg a felet annak lehetőségétől, hogy utólag ne kérje a külön felfolyamodással meg nem támadható végzés által szenvedett sérelme orvoslását. Erre nézve akkor nyilik meg számára az alkalom, ha az átadó vagy a perreutasitó végzés ellen intéz felfolyamodást. A javaslat fentartja ugyan a mai jognak azt az álláspontját, hogy a másodbiróság a felfolyamodás folytán rendszerint végérvényesen határoz, — de tekintettel arra, hogy a hagyatéki biróság ezentúl nagyobb terjedelemben fog egyes kérdések érdemleges elintézésébe bocsátkozhatni, lényegesen szaporítja az esetek számát, a melyekben a felfolyamodásnak a harmadbirósághoz is lehet helye; természetesen csak akkor, ha a két alsóbb biróság eltérően határozott. Két egybenhangzó határozat ellen csak abban az egy fontos esetben van megengedve a további fel folyam od ás, ha a másodbiróság a 80. §. alapján az utóörökösödési vagy utóhagyományi jog biztosítására szolgáló telekkönyvi feljegyzés törlését vagy a biztositás feloldását rendelte el. A felebbviteli jognak ilyetén elhatárolása mellett nem lehet kifogásolni, hogy a javaslat a felfolyamodást a további eljárásra nézve halasztó hatáiylyal ruházza fel. Kivételt csak oly
