Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXIT. SZÁM. 107 Megtörténhetik azonban, hogy maguk az országban levő' Örökösök kérik, hogy az itteni biróság járjon el az öröklés kérdésében. Minthogy pedig a hagyatéknak kiadása épen az öröklési jogigénylők érdekében történik : a javaslat 111. §-a megengedi, hogy a hazai biróság átveheti az Örökösödési eljárás lefolytatását s az öröklési igények elbírálását, ha hirdetmény utján való felhívással megállapíthatja, hogy külföldi igénylő nincsen, avagy ha a külföldi igénylő nem tesz kifogást az itteni biróság eljárása ellen. A 112. §. tüzetesebben meghatározza a hagyatéki vagyon egészben vagy részben való kiadásának gyakorlati módozatait. . TIZENKETTEDIK FEJEZET. Eljárás örökösök nemlétében. 114—116. §. Ha az Örökhagyónak nem maradt törvényes örököse s vagyonáról végrendeletben vagy öröklési szerződésben sem intézkedett és ha ennek következtében a szent korona öröklésének esete áll be: akkor nincs szükség arra, hogy az örökösödési eljárás rendes alakjában történjék meg az állam kincstár örökösödésének előfeltételét képező körülménynek, azaz az örökös hiányának hatósági megállapítása. Ez okból a javaslat — lényegileg a mai joggal megegyezően — erre az esetre az eljárásnak egy eltérő módját rendszeresiti, a mely szerint a szent korona Örökösödésének alapul szolgáló körülmény nyilvános felhívás utján állapittatik meg. Az eltérés a mai jogtól főleg abban áll, hogy a javaslat szerint csak az öröklési igény képezi a hirdetményi határidő alatt eszközlendő bejelentés tárgyát. Másnemű magánjogi igények nem tartoznak az örökösödési eljárás keretébe s az, a kinek tulajdoni, zálogjogi igénye vagy kötelmi viszonyon alapuló követelése van, erre vonatkozó jogát az átadás után is érvényesítheti az államkincstár ellen, ép ugy, a mint azt az örökös ellen tette vagy tehette volna. Hogy a be nem jelentett öröklési igény az elévülési határidőn belül az államkincstár ellen is érvényesíthető : az a 89. és 103. §-ok kapcsán felhozottaknak szükségszerű folyománya. TIZENHARMADIK FEJEZET. Díjak és költségek. 117 — 121. §. Már az általános indokolás során ki volt emelve, hogy a közjegyzők díjazása tekintetében az átalány-rendszer elvei nyernek alkalmazást. Ezt az álláspontot elfoglalta már az 1886 : VII. t.-cz. 32. §-a is s a jelen javaslat 117. §-a csak annyiban tér el az eddig fennállott szabályozástól, hogy magasabb összegben állapítja meg a díjfokozat egyes tételeit. • Ez azért történt, mert a közjegyzőkre hárított tárgyalási teendők a jelen javaslat szerint jelentékenyen megszaporodnak és igy méltányos, hogy a törvény mérsékelten emelje a díjátalányt annál inkább, mert a feleket a fizetendő többletért megfelelően kárpótolja az előny, melyben az örökösödési ügy egységesebb és gyorsabb lebonyolítása folytán részesülnek. De a midőn a javaslat egyfelől emeli a díjátalányt, másfelől mellőzi az 1886: VII. törvényczikk 33. §-ának azt az intézkedését, hogy oly örökösödési ügyeknél, a melyeknek tárgyalása nagyobb előkészületet vagy sok időt vesz igénybe, avagy különös fáradsággal, vagy felelősséggel jár, a biróság (illetve a gyámhatóság) a meghatározott átalányösszegnél magasabb díjat is állapit meg s a mely kivételes jog a gyakorlatban számos panaszra adott alkalmat, — még pedig ugy abban az irányban, hogy az idézett törvény 33. §-ának intézkedése nem alkalmaztatik ott, a hol alkalmazandó lenne, mint abban az irányban, hogy a kivételes intézkedés kedvezéséből olyan esetekben alkalmaztatik, a midőn ez nem indokolt.
