Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

106 GDXXXIL SZÁM. A biztositó intézkedések — az u. n. conservatorius cselekmények — két irányban mozognak. Először is abban az irányban, hogy a külföldi hatóságnak kiadandó hagyaték épségében fentartassék s ennek következtében a hagyaték kiadása megtörténhessék; másrészt pedig abban az irányban, hogy a hagyaték kiadása meg ne hiusitsa az állam honosainak és az országban tartózkodó külföldieknek a hagyatékra vonatkozólag támasztható igényeit. A szabály tehát az, hogy a hazai biróság a kiadandó hagyaték tekintetében csak azokat az intézkedéseket teszi meg, melyek a hagyaték és az itteni honosok és lakosok részére támasztható öröklési igények biztosítására, valamint az itteni hitelezők követeléseinek kielégítésére szükségesek. Ebből folyóan a javaslat 107. |-a arra kötelezi a hazai bíróságot, hogy a halálesetet az illető külföldi hatóságnak megfelelő úton tudtára adja, mert csak igy lesz a külföldi hatóság abban a helyzetben, hogy megtehesse a hagyaték átvétele és az Örökösödési ügy elintézése végett szükséges lépéseket, melyekhez a fennálló nemzetközi szerződés vagy a viszonosságon alapuló gyakorlat értelmében joga van. A 108. §. megalapítja a hazai hatóságnak és hatósági közegeknek abbeli kötelességét, hogy a hagyaték biztosítása és fentartása iránt ideiglenesen intézkedjenek; magától értetvén, hogy az erre vonatkozó cselekményeket csak annyiban végezhetik, a mennyiben ezek a cselekmények a fennálló különleges nemzetközi viszony folyományaként a külföldi hatóságnak, illetőleg a külföldi állam képviseletének nincsenek fentartva. A 108. §. második bekezdése meghatározza a módot, a melynek segélyével a hazai biróság záros határidő alatt tudomást szerezhet azokról az igényekről és követelésekről, a melyeket az országban honos és az országban tartózkodó személyek a hagyatékra vonatkozóan támasztanak és a melyeknek kielégítéséről, illetve biztosításáról gondoskodnia kell. Az örökhagyó itteni hitelezői joggal megkövetelhetik, hogy ne vonassék el tőlük az alap, a melyből amúgy is a belföldön érvényesíthető követeléseikre nézve kiel égitest szerezhetnek. Ugyanazért a 109 § azt rendeli, hogy a biróság. csak a bejelentett követelés kielégítése vagy biztosítása után adhatja ki a hagyatékot. Ez ellen annál kevésbbé lehet kifogást tenni, a minthogy a külföldi bíróságnak joghatósága különben is csak az öröklési igények elbírálására s e szerint csak a tartozások levonása után fenmaradó tiszta.hagyatéki értékre terjed ki. A végből, hogy a követelés figyelembe vehető legyen, a javaslat nem kívánja meg, hogy a követelés valósága bizonyos alakban, pl. megszabott kellékkel ellátott okirattal bizonyittassék. A követelés alapját képező kötelmi viszony igen sok esetben oly körülmények közt jön létre, hogy a hitelező nem igen gondoskodhatik alakszerű okirat kiállításáról. Elegendő, ha a követelés kifogásolása esetén arra szorítható a hitelező, hogy rövid zárhatáridő alatt keresetet inditson a követelés megítélése iránt avagy kimutassa, hogy a per már folyamatban van vagy hogy követelése már meg van ítélve. Ugyanezen szabályok megfelelő alkalmazásával kell eljárni, ha a bejelentés tárgyát másnemű magánjogi igény képezi, mely nem irányul öröklési jog vagy hagyomány érvényesítésére. A mi az öröklési jogon alapuló igényeket illeti, ezeknek elbírálása — a belföldi igénylőkre nézve is — a külföldi biróság hatáskörébe tartozik. Tekintettel azonban azokra a nehézségekre, melyekkel a jogerejűleg megítélt igény végrehajtás utján való kielégítése járna akkor, ha a hagyaték minden fentartás nélkül adatnék át a külföldi hatóságnak a javaslat 110. §-a akként intézkedik, hogy a hagyatéki biróság a jelentkező örökös vagy hagyományos kérelmére a hagyatékot esetleg az igénynek megfelelő avagy a hagycmánv fedezésére szükséges részt mindaddig visszatartani köteles, míg a külföldi biróság su igénj tekirtetéten jogérvényesen nem határozott. Nehogy azonban hasonló igények alaptaJai VyteleUé&ével visszaélés történjék, megkívántatik, hogy a bejelenéő legalább az 57. §-ban megjslölt adatokkas igazolja jogának alapját.