Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXII. SZÁM. 99 hagyatékbirósági beleegyezés nem egyéb, mint hitelesitési cselekmény (Legitimations-Act), a mely ki nem terjed sem az elidegenítési ügylet tartalmának érdemi bírálatára, sem a szerződő felek valamelyike részéről bemutatott okirat alaki kellékeinek vizsgálatára. A hagyatékbirósági beleegyezés megadásának előfeltételeit a javaslat hármas szempontból állapítja meg. Az egyik azt a tényállást tartja szem előtt, a midőn a hagyatéki bíróság á beleegyezést megadni köteles Ennek akkor van helye, midőn az elidegenítési ügylet az összes érdekeltek s a mennyiben az öröködési eljárás keretébe tartozó vitás kérdések forognak fenn — az Összes igényt tartóknak hozzájárulásával jött létre (Első bekezdés második pontja.). Ilyenkor nincs elfogadható alapja a beleegyezés megtagadásának. A másik arra az tényállásra vonatkozik, a melynél fogva a beleegyezés megadható. Ez akkor forog fenn, ha nem valamennyi érdekelt, illetve igényt tartó járult az elidegenítéshez, de a bíróság ugy találja, hogy az elidegenités nem szolgál akadályul arra nézve, hogy az elidegenítést ellenző félnek az örökösödési eljárásban figyelembe veendő érdeke megvalósulhasson (Első bekezdés első pontja.). A harmadik végül számot vet azzal a helyzettel, a melyben a beleegyezés meg nem adható. Ezt a helyzetet az örökhagyó halálától lefolyt id'itartam határozza meg, a melyen beíül a javaslat ujabb öröklési igények bejelentését és figyelembevételét megengedi (75. §.). Az az intézkedés, hogy az ismeretlen helyen távollevő örökös ügygondnokának hozzájárulási nyilatkozatát a gyámhatóság hagyja jóvá akkor is, ha az illető távollevőre nézve még be sem következett a gondnokság alá helyezés esete: az 54. §-nak folyománya. Tekintettel arra, hogy a 70 §. esetében alaki szempontból ugyancsak a hagyatékhoz tartozó ingatlan elidegenítésének ismérvei forognak fenn: indokolt, hogy ez esetben is a 94?. §-nak a dolog lényegére tartozó szabályai nyerjenek alkalmazást. 95-97, §§. A 95. §. megállapítja a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak elárvereztetésének előfeltételeit; a 96. §. meghatározza az elárvereztetés időpontját, a 97. §. pedig az árverés foganatosításának módját. A hagyatékhoz tartozó vagyontárgyaknak elárvereztetése az örökösödési eljárás folyamán — szintén egy neme az elidegenítésnek. Szükséges tehát, hogy e tekintetben is azok az elvek nyerjenek megfelelő alkalmazást, melyek a 70. és a 94. §-ban jutnak kifejezésre. Ennek a felfogásnak felel meg a 95. §. a) pontja és a 96. §. első bekezdése. De lehet a hagyatéki vagyon árverés utján való értékesítésének más indoka is. A 95. §. h) pontja esetében az eíárvereztetés a kényszerű elidegenítés jellegével bir. Az árverés ilyenkor egy oly cselekmény, mely nélkül a hagyatéki vagyon-érték állaga nem volna fentartható. Az árverés elrendelését tehát nem lehet függővé tenni az érdekeltek beleegyezéséből s a bíróság ebben a kérdésben a fenforgó körülmények figyelembevételével határoz. Hasonló tekintet alá esik a 95. §. c) pontjának esete. Ha a hagyaték adóssággal van terhelve, lehetővé kell tenni, hogy az örökös, mielőtt az örökséget, illetve örökrészét birtokba veszi, szabaduljon a hagyatéki tartozás terhétől s a lehetőség szerint megóvhassa magát az örökhagyó adósságaiért való utólagos felelősségre vonás eshetőségétől. Ha tehát a bíróság ugy találja, hogy a hagyatéki terhek kifizethetése végett egyes vagyon-tárgyak értékesítése szükséges: ebből a czélból az árverést bármelyik örökös kérelmére elrendelheti. A 95. §. d) pontja esetében az árverés az örökösödési osztály tényleges megvalósításának egyik eszköze s miután az 59. §. b) pontja az ilynemű osztályt — az örököstársak bele13*