Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

94 CDXXXír SZÁM. vagy a törvény általános rendelkezése támogatja. Ezzel azt óhajtja elérni a javaslat, hogy az általánosságban felállított keretben az az örökös legyen köteles a pert megindítani, kinek igénye a fenforgó eset körülményeinek a perenkivüli eljárásban helytfogható mérlegelése után kevésbbé alaposnak mutatkozik. Az az intézkedés, hogy midőn a perreutasitás csupán a kötelesrész vagy hagyomány iránti jog, avagy a kötelesrész összegének megállapítása miatt válik szükségessé, a kötelesrészre jogosított, illetve a hagyományos tartozzék a pert megindítani,— szükségszerű folyománya a 78. §. kapcsán kifejtett elvi felfogásnak. Magától értendő, hogy ha a kötelesrészre jogosított egyúttal magának a végrendeletnek hatályát támadja meg s első sorban a törvényes örökösödés megállapítását kéri: a perreutasitás kérdésében a fennebb megjelölt általános szabály irányadó. 86. és 87. §. megfelel az 1868: LIV. t.-cz. 589. és 590. §-ának azzal a különbséggel, hogy a 87. §. arra kötelezi a perreutasitott felet, miszerint a kereset megindítását a hagyatéki bíróságnál igazolja, ha más bíróságnál kellett a keresetet megindítania, mert e nélkül vagy az osztály megtételét és a hagyaték átadását kérelmező félnek kellene kötelességévé tennie, hogy a kereset beadásának elmulasztását ő mutassa ki, vagy a hagyatéki bíróságra kellene hárítani a feladatot, hogy az e végből szükséges nyomozódásokat a tőle különböző perbíróságnál eszközölje. Mindez pedig sokkal több inconvenientiával volna egybekötve, mintha a perreutasitott félre hárul a kötelesség, hogy saját cselekményét igazolja. 88. §. Lehetnek oly esetek, a melyekben az Örökösödési perben hozott ítélet végleg megoldja a fenforgó kérdéseket, ugy, hogy az ítélet alapján, vagy pedig az Ítélet végrehajtása utján megtörténhetik az ingatlanokra vonatkozólag szervezett jog nyilvánkönyvi bejegyzése s bekövétkezhetik az ingókra vonatkozó jognak teljes megvalósulása, a midőn tehát nincsen szükség arra, hogy a hagyatéki bíróság a per befejezése után átadó végzést hozzon, mely a jelzett körülmények közt alig lehetne egyéb, mint az Ítélet tartalmának — a joghatályt tekintve — gyengébb reproductioja. Nagy azonban azoknak az eseteknek a száma, a melyekben a perbeli ítélet csupán bizonyos előkérdések, p. o. a végrendelet érvényének eldöntésére szorítkozik, vagy a melyekben az Ítélet más okból nem meríti ki az örökösödési ügynek az eljárás keretébe felvett s megoldásra váró minden részletét, avagy a midőn a hagyatéki biróság egyes kérdések elintézését a per befejezése utánra volt kénytelen halasztani. Ily eshetőséggel szemben gondoskodni kellett arról, hogy a hagyatéki biróság a per befejezése után újból felvehesse a perenkivüli eljárásnak megszakított fonalát s megtehesse mindazt, a mi az örökösödési ügy teljes lebonyolítása szempontjából szükséges. 89. §. À hagyatéki biróság perenkivüli decreturájának nem az a czélja, hogy az Öröklési igényt végérvényesen megállapítsa. A biróság közreműködése az örökösödési eljárásban csupán arra irányul, hogy a perenkivüli joghatóság természetének megfelelően rendezze az örökhagyó elhalálozásával bekövetkezett jogi átalakulást úgy, hogy a jogutódlás tekintetében keletkezhető bonyodalmakat megakadályozza és a bekövetkezett jogi átalakulás által érintett magánjogok csorbulását a lehető legkisebb mértékre szorítsa. A különféle rendszabályok, melyeket a fentebbi czél megvalósítása érdekében a biróság az örökösödési eljárás során alkalmazásba vehet, ehhez képest a megelőzés fogalma alá sorozhatok s mint ilyenek, a megelőző igazságszolgáltatás (Prseven ti vJustiz) alkotó részei közé tartoznak. Ugyanazért a joghelyzet, melyet a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárás szabályai által elhatárolt hatáskörben létesit, nem tekinthető azo-