Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXIL SZÁM 95 nosnak azzal az állapottal, melyet a perbeli döntés, más szóval : a repressiv jogszolgáltatás megnyilatkozása eredményez. A hagyatéki bíróságnak az Örökösödési eljárásban szem előtt tartott decreturája vagy a hitelesítés vagy a tulajdonképeni birói határozat jellegével bír. Hitelesítés (legitimatio) tárgyát képezik a feleknek az örökösödési eljárás során létrejött érdemleges megállapodásai: —az elismerés, egyezség és a lemondás. Az ezekre vonatkozó bírói intézkedés, a mennyiben jogerejűvé válik, végérvényes ép ugy, mint maga a legitimatio tárgyát képező egyéni akarat-kijelentés. A tulajdonképeni birói határozathozatal körét a törvény a fenforgó szükséghez és a czélszeriíséghez képest szűkebbre vagy tágabbra vonhatja s azt egyes kérdések érdemi megoldására is kiterjesztheti — mint a milyen p. o. az osztálynak végrehajtása a természetben fel nem osztható vagyontárgyaknak elárvereztetése utján (jav. 95. §.). Bármi legyen azonban e tekintetben az irányadó szempont : annyi kétségtelen, hogy csak azok az intézkedések tekinthetők végérvényeseknek, melyek az eljárás alakjára vonatkoznak ; az öröklési igény érdemét érintő s a perenkivüli jogszolgáltatás szükségszerű tartalmához tartozó intézkedések pedig csak annyiban, a mennyiben az igénylők személye, az igény tárgya és alapja, szóval a tényállás ugyanaz marad, mint a melyet a biróság az Örökösödési eljárás során hivatalosan kinyomozott és határozata alapjául vett. Ha tehát a birói intézkedés — s a miről ebben a kérdésben különösen lehet szó: az átadó végzés alapját jogilag alteráló új körülmények merülnek fel: akkor az örökösödési ügynek perenkivüli utón történt elintézése nem akadályozza a törvény rendes utján való jogérvényesítést. Különösen áll ez akkor, ha oly személy jogáról van szó, a ki az örökösödési eljárásba be nem folyt, a kire tehát a perenkivüli határozat hatálya ki nem terjed. így fogva fel a dolgot, a rendezésnek, mely az örökösödési eljárás során történik, csak ideiglenes jellege van. ítélt dologról csak rebus hic stantibus lehet szó. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hagyatéki biróság perenkivüli intézkedésének hatálya csak abban az esetben válhatik kérdésessé, ha az új tényállásra alapított igény kereset tárgyává tétetik. A jogerejűleg befejezett ptrenMvüli eljárást ily alapon megújítani nem lehet. Ennek a felfogásnak megfelelően a perenkivüli eljárást szabályozó 1854 évi osztrák patens 19. §-a is oly értelemben rendelkezik, hogy a perenkivüli ügyekben keletkezett birói határozatokkal szemben csak akkor vehető igénybe a törvény rendes útja, ha oly harmadik személyek jogairól van szó, kik a tárgyalásban részt nem vettek, avagy ha a törvény különös kereseti jogot enged a feleknek. Ennek kapcsán az osztrák polgári törvénykönyv 823. §-a azt rendeli, hogy a kinek erŐsebb, vagy egyforma joga van az Örökléshez, az örökség átengedését, vagy az osztályt a hagyaték beszavatolása után is követelheti attól, a ki az örökséget birtokba vette; a mely utóbbi rendelkezés a tárgyalásban részt vett személyeket illetőleg feltételezi, hogy a perben felhozott tényállás nem teljesen azonos azzal, a mely az Örökösödési eljárás során keletkezett perenkivüli határozatnak volt az alapja. Ép ugy kimondja az Örökösödési igazolványokról szóló 1869. évi porosz törvény, hogy az örökösödési igazolvány, mely alapul szolgál az örökhagyó jogainak az örökös nevére való nyilvánkönyvi átíratására, csak annyiban korlátozza a valódi örökös jogait, a mennyiben a valódi örökös a harmadik jóhiszemű személyekkel időközben létrejött jogügyleteket magára nézve kötelezőknek.elfogadni tartozik. És igy a valódi örökös részére itt is nyitva áll a törvény rendes útja. Az előadottakból kiindulva, a javaslat szükségesnek látta a 89. §-ban mindenekelőtt a törvény rendes utján való jogérvényesítés általános körvonalait megvonni, — azután pedig azokat az eseteket különösen kiemelni, a melyekben bár a hagyatéki biróság érdemlegesen intézkedik
