Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.
Irományszámok - 1892-368
114 CCCLXVIIL SZÁM. A 7. és 8. §§. a nyomásos gazdálkodás, a közös legeltetés és a közös apaállattartás ügyeinek intézéséről gondoskodnak, és a 7. §. ezekkel a községi elöljáróságot bízza meg ; mert az van leginkább hivatva ezeknek az ügyeknek a vezetésére. A javaslat egyébként megengedi, hogy a községbeli földbirtokosok a közös gazdasággal összefüggő teendőket maguk lássák el, ehhez azonban hatósági engedély kell, és szükséges, hogy tervezeti szabályokat alkossanak és külön tanácsot és végrehajtó közegeket válaszszanak. Ez áll az osztatlan közös tulajdont képező Jegelőkre is, melyeknél biztosítandó, hogy azok czéljtiknak megfelelően használtassanak és ápoltassanak. A törvénynek helyes végrehajtása önként vonja maga után azt a gondoskodást is, hogy legyen alkalmas közeg, a melyet a hatóság ellenőrizhessen. Ha a maga dolgait az érdekeltség vezeti, akkor szervezkedjék; ha pedig'ezt tenni nem akarja, a községi elöljáróság hatásköre magánál a törvénynél fogva, minden külön megbízás vagy utasítás nélkül, a közös gazdasági ügyek vezetésére is kiterjed. Gazdasági szempontból igen nagy súlyt helyezek arra, hogy közös legelők csak a földmivel ésiigyi minister engedélye alapján ossztassanak fel (10. §.). Ez az intézkedés a közös legelők felosztására vonatkozó anyagi törvényeket (1871. LIII. t.-cz.) nem érinti; de miután az idézett törvény szerint gazdasági szempontból bírálat tárgyát nem képezi az, vájjon a közös legelő felosztása után a felosztandó területen más mívelési mód czélszerüen alkalmazható-e vagy sem? valamint a havasi legelőknél nem biráltatik meg, hogy más mívelési módok alkalmazása mellett, a gyakran igen csekély feltalaj nem fog-e elenyészni, és az egész terület értéktelenné válni? Gondoskodni kell arról, hogy ezen körülmények a termőföld megfelelő kihasználása, és közvetve, az egyéni érdek megvédése czéljából is, a földmívelésügyi minister által biráltassanak meg, s csak ha ez megadta az engedélyt, akkor legyen a bíró előtti eljárásnak helye. A javaslat azon birtokoknak újból való tagosításáról is gondoskodik, melyek a korábbi tagosítás alkalmával több dűlőkben osztattak ki. A múltban végzett tagosításoknál ugyanis az volt a szokás, hogy különösen a volt jobbágytelkek kiilsíí illetőségei nem egy tagban, hanem % 3, sőt 4 tagban osztattak ki, és a miatt, — akarva, nem akarva — a lakosság a nyomásos gazdálkodás kényszerére van utalva. A gazdasági haladás érdeke igényli, hogy e baj orvoslásáról gondoskodjunk és az ez iránti rendelkezést ugy az orsz. gazdasági egylet, mint az orsz. gazdatanács is sürgősen szükégesnek nyilvánították. Miután azonban ez az 1871. évi LIII. t.-cz. módosítását feltételezi, és miután az igazságügyminister ur igéretét bírom, hogy a most idézett törvényczikk módosításával egyidejűleg e kérdést is szabályozni kivánja: részemről elállottam attól, hogy az erre vonatkozó határozatot a jelen törvényjavaslat keretébe felvegyem. A földbirtok szabad használatának jelentékeny korlátozásáról szól a törvényjavaslat 11. §~a is, mely szerint a vízmosásos és vízmosások által veszélyeztetett területeken a legeltetés egészben, vagy részben eltiltható, sot a birtokosok hatósági úton a talaj azon mívelési módját tartoznak az ilyen területeken alkalmazni, a mely a baj elhárítása érdekében legczélszerübb. Ámbár azon intézkedés a tulajdon Szabad használatát korlátozza, épen a tulajdonosok érdekében áll, hogy a vízmosásos birtok tulajdonosa a birtok értékének devalválását maga után vonó, sőt a szomszéd birtokos tulajdonát is megkárosító használattól eltiltható és más alkalmasabb mívelési mód alkalmazására legyen kötelezhető. Különösen fontos a hatósági beavatkozás olyan esetekben, a midőn egy vízmosásos terű let többek tulajdonát képezi, midőn tehát a hatóságnak védelmezni kell azt, a ki birtokának %
