Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
CQXVIII. SZÁM. 93 Ezen egyezmények Szerbia részéről nem lettek ugyan felmondva, nehogy azonban az 1881. évi kereskedelmi szerződés ideiglenes meghoszabbitásának időszaka alatt felmondassanak, a szerb kormánynyal ez iránt is megállapodást létesítettünk. (L. a jelen indokolás I. és IV. mellékletét.) Mielőtt a jelenleg előterjesztett törvényjavaslattal bemutatott új kereskedelmi szerződés indokolására áttérnék, legyen szabad utalnom azon körülményekre, melyek között a Szerbiával kötött légelső 1881-iki kereskedelmi szerződés létrejött. Akkor a Balkán félszigetnek a berlini szerződés által történt politikai újjáalakulásával Szerbia tudvalevőleg először nyert szabad kezet arra nézve, hogy kereskedelempolitikai viszonyait a külállamokkal függetlenül rendezhesse. Ugyanis a berlini szerződés XXXVII. czikke a kereskedelmi viszonyokat illetőleg kimondta, hogy új egyezmények megállapításáig Szerbiában mindazon fennálló intézmények, melyek a fejedelemségnek a külföldi országokkal való kereskedelmi viszonyaira vonatkoznak, változatlanul továbbra is fentartandók. Ez a statusquo jogilag a régi capitulatiókon nyugodott, melyek szerint a monarchiából bevitt árúk 3°/o-nyi értékvámoknak vettettek alá. È viszonyon az 1862. évi május 22-én a török birodnlommal kötött kereskedelmi szerződésünk sem változtatott, miután abban határozottan ki lett mondva, hogy a vámok magassága tekintetében Szerbiában az akkori állapot változatlanul fentartandő és részünkre még a legnagyobb kedvezésben való részesülés is biztosítva lett, Szerbia azonban mir 1864-ben specificus vámtarifát léptetett életbe, mely jóval m igásabb vámokat állapított meg, mint az értéknek megfelelő 3°/o-ot. Szerbia a berlini szerződés megkötése után már 1879-ben hozzánk is és a többi államokhoz is azon kivánsággal fordult, hogy addig is, mig a berlini szerződés által kilátásba helyezett rendezés lehetővé váland, vele egy évre szőlő a legnagyobb kedvezést biztosító szerződések köttessenek. Mig részünkről egy ily szerződésnek létesítése, utalással a berlini szerződés által biztosított helyzeíre, feleslegesnek jeleztetett, a többi európai nagyobb államok egy évre terjedő ideiglenes szerződéseket kötőitek, melyekben Szerbia valamennyinek a legnagyobb kedvezésben való részesülést biztosította. 1880. évi február 10-én pedig Nagybritanniávai 10 évre új kereskedelmi szerződést kötött. Csakhamar azonban belátván, hogy kereskedelmi viszonyainak sarkpontját az osztrákmagyar monarchiához való helyzetének szabályozása képezi, és így első sorban velünk kell szerződésileg tiszta helyzetet teremteni, a tárgyalásokat az általunk kivánt alapon 1880-ban megkezdte. Szerbia termelési viszonyainál fogva kizárólag nyers termények és élő állatok kivitelére van utalva és igy főtörekvése oda irányult, hogy kereskedelmi viszonyainak újból rendezése alkalmával főleg ez utóbbiakra biztosítson magának piaczot. Tekintettel azonban az akkori állategészségi viszonyokra, Szerbia élő állatai valamennyi államból ki voltak zárva. Politikai függetlenségének elnyerése következtében az ezzel összefüggő egyéb kérdéseknek mielőbbi tisztázására is súlyt kellett fektetnie, mint pl. a consularis bíráskodás kérdésének megoldására, a vasúti egyezményre stb. A midőn tehát Szerbia velünk 1880 ban tárgyalásokba iépütt, azon törekvése mellett, hogy fő kiviteli czikkeinek piaczot szerezzen és élő állatjainak bebocsátása által mintegy elismertessék az, hogy állategészségügyi tekintetben rendezettebb a többi keleti államoknál, még oly politikai érdekek és tekintetek is befolyásolták, melyek az általa nagyrabecsült előnyök elérése fejében viszont a legmesszebb menő engedményekre tették hajlandóvá.
