Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
n CCXVIII. SZÁM. Szerbiának a monarchiával 188í-ben kötött kereskedelmi szerződése az első tulajdonképeni tarifaszerződés volt, melyet a berlini szerződés által teremtett helyzet alapján kötött, mert a Nagybritanniával létesített szerződés nem volt tulaj donképeni tarifaszerződés. Az 1881-iki szerződés kétségtelenül, kölcsönösen jelentékeny előnyöket biztosított a forgalomnak. Azonban a vámoknak Ötven százaléknyi kedvezménye ellen mindjárt az 1881. évi szerződés megkötése után felszólaltak a többi államok. Időközben Szerbia pénzügyi viszonyai is kedvezőtlenül alakultak s mindinkább előállott részére azon kényszerhelyzet, hogy a vámokat pénzügyi szempontból is megfontolása |tárgyává tegye. E körülmények okozták főkép az 1881-iki szerződés felmondását s azok befolyásolták az 1892-iki tárgyalásokat is. A szerb kormány már a tárgyalások kezdetén kijelentette, hogy czéljául kell, hogy tekintse, miszerint kereskedelmi viszonyainak újból rendezésivel kapcsolatosan pénzügyi viszonyait is javíthassa. Minthogy pedig e czélra a közvetlen adók elégteleneknek bizonyulnak, okvetlenül a közvetett adók segédeszközéhez kell fordulnia, nevezetesen a fogyasztási adókhoz, az állami egyedárúságokhoz s a vámokh.02; miért is oly uj kereskedelmi szerződés megkötésére nyilatkozott hajlandónak, mely ezen jövedelmeinek szabadabb kihasználását részére lehetővé teszi. A szerb kormány ezen állásponiját a méltányosság szempontjából teljesen figyelmen kivül hagyni alig lehetett; mert tény, hogy sokkal rendezettebb pénzügyi viszoyoknak örvendő államok is az emiitett adók tekintetében maguknak minden szerződésben szabad kezet biztosítanak. Részünkről azonban biztosítékokat kerestünk abban az irányban, hogy úgy az adók magassága, mint a behajtás módja, valamint a monopolisálandő tárgyak számának megállapítása ne történjék akkép, hogy az által a mi árúink a belföldiekkel szemben kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljenek, hanem hogy ezekkel egyenlő elbánás alá vétessenek. A vámokat illetőleg pedig, a melyeknek árúink a Szerbiába való bevitelnél jövőben alávetve lesznek, arra kellett a fősúlyt fektetni, hogy azok minden állam bevitelével szemben egyenlő magasságban alkalmaztassanak, azaz hogy más államból érkező áruk nagyobb kedvezményben ne részesüljenek és másodszor, hogy a vámtételek ne állapíttassanak meg oly magas Összegekben, melyek kiviteli érdekeink veszélyeztetésére alkalmasak volnának. Ezen szempontok teljesen megóvattak a Szerbiával kötött uj szerződésben. Szerbiába jelentékenyebb kivitelünk van s az onnan való behozatal is szerepet játszik közvetitő kereskedelmünkben. A szerb piacz minden esetre értékkel bir reánk nézve. Viszont a piacz, melyet mi megnyitunk, nagy értékkel bir Szerbiára nézve is s épen azért kölcsönös volt az érdek abban, hogy a helyzetből s a változó viszonyokból felmerülő nehézségek az érdekek kölcsönös méltánylása és mérlegelése alapján leküzdessenek s hogy a kölcsönös kereskedelmi viszonyok és forgalmak necsak meg ne zavartassanak és megrázkódtatásoknak ki ne tétessenek, hanem hogy az új szerződés is oly egészséges rendezést teremtsen, mely a csereforgalomnak további fejlődését lehetővé tegye. Az uj szerződés kereskedelmi forgalmunknak minden tekintetben ugyanazon elbánást biztosítja, mint a többi államok forgalmának és az általunk jelenleg elfoglalt uralkodó állás Szerbia árúbevitelében változást nem fog szenvedni. A fogyasztási adók és az »Obrt« nevű adó kérdése minden irányban oly szabatosan körül van irva, hogy az eddigi önkényes eljárásnak eleje vétetik és üzletköreink azon helyzet felől, melyet Szerbiában e tekintetben találnak, teljesen tájékozva lesznek, mi minden esetre nagy előnynek mondható. Az uj vámok, habár némileg magasabbak, mint az 1881-iki szerződés által megállapított érték- vagy súlyvámok, egyátalában nem olyanok, hogy bevitelünk csökkenésétől lehetne tartani. Szerbia tudvalevőleg ma sem bir figyelembe vehető iparral é&