Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.
Irományszámok - 1892-77
LXXVII. SZÁM. 40B Portugál kivételével, valamennyi cultural Iámban meg van honosítva. Az erre nézve Angliában, az Egyesült-Államokban és Francziaországban tett sokoldalú kisérjetek alkalmával szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez az Ötvözet a veretesre alkalmas voltánál és tartósságánál fogva az értékpénz jellege által megkivánt magas finomságú vegyülékek között viszonylag a legjobb. A pénzláb megállapítása vagy a tiszta, vagy a nyerssúly alapul vétele mellett történik. A nyerssúly alapul vételével van megállapítva a pénzláb a latin unió államaiban és az ezt a rendszert követő, de az unióhoz nem tartozó több államban, továbbá Angliában és az EgyesültÁllamokban, a finomság alapján Németországban és a Skandináv államokban. A javaslat az első rendszeren nyugszik, a mi az érmeforgalom, főkép az érmeszállitás könnyitésére szolgál úgyszintén, mert a szintén nyerssúly alapján darabolt érmekre való átszámitást igen megkönnyíti. Habár a pénzláb a nyerssúly alapján van megállapítva, mégis külön kifejeztetett a törvényben a pénzláb finomsúly-kilogram ban is. E rendelkezés azért szükséges, mert megkönnyíti az átszámitást a finomsúly alapján megállapított pénzláb szerinti érmékre, s mert a finomsúly szerint számítva 164 husz-koronás, illetőleg 328 tiz-koronás aranyérme, minden törtszám nélkül, hozatik ki egy kilogram finom aranyból. Ennek az az előnye, hogy a pénzverde bárkinek, a ki egy kilogram finom aranyat visz pénzités végett oda, teljes aranymennyiségét vert érmékben adhatja vissza, minden más pénznemben való kiegyen ités elkerülésével. A német birodalomban, a hol egy font finom aranyból 1395 márka hozatik ki, éppen a kerek kiegyenlítés érdekében kényszerülnek arany 5 márkást is, egy igen czélszerűtlen érmét, veretni. Pénzlábunk szerint, minthogy a finom súly szerinti kilogram kerek számú érméket ad ki ugy a 20, mint a 10 koronásoknál, ennél kisebb aranyérme veretesének szüksége nem forog fenn. A pénzláb megállapítása egyfelől, másfelől a javaslat 10. §-ában az ausztriai érték és a koronaérték közti arány meghatározása foglalja magában a relationak, vagyis annak az értékaránynak megállapítását, a melylyel a korona a mai forinthoz viszonyítva fog birni. A valutarendezés műveletének egyik legfontosabb, de egyúttal egyik legnehezebb kérdése ez a megállapítás. Hogy ennél a kérdésnél eredményre jussunk, két irányban kell vizsgálódásainkat folytatni. Az egyik annak a kérdésnek tisztázása, vannak-e bizonyos jogi korlátok, a melyek mai értékünk aranyban kifejezett egyenértékének megállapításánál határt szabnak, a másik az, hogy ha ilyen korlátok vannak, indokolt-e ezeket a jogi korlátokat a kérdés megoldásánál szemmel tartani, s ha nem, micsoda eljárás követtessék, A mai fönnálló ausztriai érték alapja az 500 gramos ezüstpénz-font x A*-öd része, a forint. Már jóval az ezüstre alapított ausztriai érték behozatala előtt monarchiánk a kényszerforgalmú papírpénz uralma alatt állott. Az ötvenes és hatvanas évek egész ideje alatt az ezüstnek a világpiaczon, szemben a papírpénzzel, több értéke volt, á mely értékkülönbözet a belföldön abban nyilvánult, hogy ezüst olykor igen tetemes fel pénz fizetése mellett volt csak kapható. A hetvenes évek második felében az ezüstnek értéke csökkenni kezd, az arany és az ezüst egymás közti értékaránya megváltozván, 1874 óta, szemben a papírral is, különbözőkép értékeltetik, még pedig az arany viszonylag is magasabb értékkel, mint az ezüst, ez utóbbi 1878-ban már nem bir ágióval, a papír eléri pariját, majd kevés időre rá az osztrák értéknek világpiaczi parija alá kerül s ezt az állását több-kevesebb változtatással meg is tartja. Ugyancsak ekkor tapasztaltuk azt, hogy az ezüst értékének hanyatlása folytán nyereséges üzlet volt a világpiaczon ezüstöt vásárolni, azt monarchiánkba szállítani s itt forintosokká veretni. Hogy az ezüst sorsával Össze-
