Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-77

LXXVÎÎ. SZÁM, 4oi ezüstvéretéseknek i 879-ben foganatba vett beszüntetésétől egész 189Í. végéig átlag birt, folytonos figyelemmel arra az értékre, vásárlási erőre, a mely fölött forintunk ma, a midőn az uj rendszerre átmenni óhajtunk, — rendelkezik. Ezeket az eredményeket az időszerűség felvetett kérdésére alkalmazva azt találjuk, hogy az átmenet időszerű lesz, ha a relatio megállapításának a fönnebbiekben ismertetett két factora találkozik, egymást fedi, vagy legalább is nagyon közel van egymáshoz, mert senkit sem károsít és senkinek sem kedvez, időszerűtlen pedig, ha vagy az átlagérték nagyobb az átmenet idejében fönnállónál, vagy megfordítva, mert az előbbiben kedvez azoknak, a kiknek a múltból eredő követelései vannak, az utóbbiban azoknak, kik a múltból eredő tartozásaikat ezentúl rójják le. A mint a relatio megállapítására vonatkozó intézkedés tüzetesb fejtegetésénél látni fogjuk, pénzünk mai értéke a nemzetközi pénzpiaczon ilyen, minden jogos igénynyel számot tevő áttérést csakugyan lehetővé tesz. Ha azonban a piacz viszonyai, az időszerűség tekintetében csak lehetővé teszik a valuta okszerű rendezését, ugy vannak más, fentebb harmadik kérdésként felemiitett körülmenyek, a melyek határozottan a mellett szólnak, hogy nem szabad a mai időt fölhasználás nélkül elröpülni engednénk, hanem hogy elsőrendű érdekünk és kötelességünk a valutarendezés nagy munkáját folyamatba tennünk. Ily rendezés időszerűsége mellett bizonyító körülmény a monarchia mindkét államának mai financiális helyzete. A mi helyzetünk szerint számos állami kölcsön conversiója áll még előttünk, ugy, hogy ha ez a valutarendezéssel kapcsolatosan vagy combinative vitetik keresztül, a műveletből eredő financiális előnyök, ha nem is teljesen, de túlnyomó részben födözni fogják a rendezés költségeit, s az ekkép fedezetlenül maradó rész nem fogja oly túlságosan érinteni a financiákat, hogy az előnyök fel ne érjenek vele. Kedvező a monarchia másik államának helyzete is; mert igaz ugyan, hogy az ausztriai polgári törvénykönyv által felállított jogi korlátozások között ott nagyobb mérvű conversiókra, s illetőleg az ebből a műveletből eredő haszonra, mint kiadó tényezőre, számítani nem lehet, már azért sem, mert a valutarendezés költségeiből Ausztriára eső rész tetemesen nagyobb; de viszont figyelembe veendő Ausztria kedvezőbb financiális helyzete, a mely leginkább abban nyilvánul, hogy számtalan jövedelmi forrás, a mely nálunk úgyszólván a végletekig ki van aknázva, érintetlenül áll, úgy, hogy az ausztriai államkincstár, ha csak részben nyúl is ezekhez a forrásokhoz sokkal nagyobb jövedelmi többletekre számithat, mint a mennyibe a valuta rendezése neki kerül. Alig lesz a monarchia pénzügyi történetében újra oly korszak, a melyben mindkét állam pénzügyi helyzete viszonylag annyira consolidait lenne, mint. ma, s a pénzügyi helyzet rendezettségével karöltve támadó igények kétségtelenül oda fognak vezetni, hogy részint más kiadásokra, esetleg egyes közszolgáltatások enyhítésére fognak azok az anyagi segédeszközök föíhasználtatni, a melyek ma a valutarendezés költségeinek részbeni fedezésére lennének fordíthatók. Pedig annak elodázása nemcsak a rendezetlen állapot meghosszabbításával lenne egyértelmű, hanem kétségtelenül oda vezetne, hogy rendezetlen viszonyaink állandó jelleget öltvén, elmaradottságuk annyira fokozódnék, hogy azt azután pótolni. többé képesek alig lennénk. Végül alig tévedek, ha azt állítom, hogy az európai béke szempontjából tekintve is oly idő előtt állunk, mely hosszabb idő tartamára biztosítja a rendezési munkálatot, úgy, hogy e tekintetben sem áll a munka megkezdésének akadály útjában. Mindezeknek a körülményeknek alapos mérlegelése arra a következtetésre juttat, hogy a valutarendezést minden tekintetben időszerűnek jelezzem. FŐRENDI IROMÁNYOK. I. 1892—37. 61