Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-77

LXXVIÎ. SZÁM. m áltai, hanem az által csak egy, a nemzetközi pénzpiaczon ma tényleg már meglevő viszonyt fogunk nálunk is törvényesíteni és állandósítani. Az, hogy a nemzetközi forgalomban az arany az egyedüli értékmérő s következéskép az az állapot, hogy a jószágárak ennek az értékmérőnek többé vagy kevésbé keresett voltától függnek, ma is megvan; az aranyvaluta behozatala tehát nem jár hátránynyal, hanem csak azt az előnyt fogja biztosítani, hogy nem külföldi piaczokon keilend ezt az értékmérőt, az aranyat keresni, hanem feltalálhatjuk azt nálunk is, készleten is fogjuk tartani a szükséges mennyiségben s épen ez által, ha értéke csakugyan növekedni fog, az értéknövekedéssel járó haszonban nekünk is lesz részünk. Azt se feledjük, hogy számbavehető ezüstkészletünk is alig van, s hogy az a veszteség, melyet ma évről-évre szenvedünk a valuta rendezetlensége miatt, s mely semmivel sem kisebbednék az ezüstkészfizetések behozatala esetén, vagy a kettős valuta által, sokkal nagyobb, mint a milyenek lennének azok a viszonylag kis előnyök, melyek az ezüst általános fizetési eszközzé tételéből reánk hárulnának. Nem a közt kell döntenünk, az aranyat vagy az ezüstöt, avagy mindkettőt akarjuk-e, hanem az a kérdés, akarjuk-e azokat az előnyöket, a melyek a rendezett valutával járnak ? Ha akarjuk, akkor nincs más mód, mint az áttérés ugyanarra a valutára, a mely— mintfönnebb volt szerencsém kimutatni — valamennyi gazdasági jelentőséggel biró európai államnak nemzetközi fizetési eszköze. III. FEJEZET. A valuta-rendezés előföltételei. A valuta-rendezés előföltételei általánosak, a melyek minden államban egyformán megkívántatnak arra nézve, hogy rendezett viszonyok elő készíthetők és maradandóan fentarthatók legyenek, — és különösek, a melyek a mi specialis viszonyaink között létesítendők előbb, mint a valuta véglegesen szabályoztatik. Előrebocsátva azt, a mit már az előző fejezetben, mint az ezüstkészfizetések fölvételének esetére mint okvetlenül nálunk teljesítendő előföltételt jeleztem, s a mi, mint a rendezett viszonyok meghonosításának sarkalatos követelménye bármely értékrendszerre való áttérésnél, mint a dolog természetéből folyó jelentkezik, az t. i., hogy kényszer forgalmi államjegyeinket be kellene vonnunk, az általános előföltételek közül, mint leglényegesebbet azt kell felemlítenem, hogy az illető állam közgazdasága legyen a valuta alapját képező nemes fémből annyinak birtokában, a mely gazdasági forgalmi viszonyaihoz képest a készpénzfizetések azon részének teljesítésére igényeltetik, a mely része a fizetéseknek pénzhelyettesi tők által nem teljesíthető; sőt ezen túlmenve, legyen az illető állam gazdasága annyi nemes fémnek birtokában, hogy a nemzetközi forgalomban előforduló valuta és értékhullámzás által koronkint elkerülhetlenül kiözönlő nemes fém ne idézzen elő a készpénzfizetéseknél oly hiányt, a mely azután vagy egyáltalán nem, vagy csak az illető állam gazdaságának rovására lenne pótolható. Második előfeltételét képezi a valutarendezésnek, illetőleg a rendezettség maradandó fentartásának az, hogy a nemes fémkészletek a belgazdaságban megtarthatók legyenek. S ezért ott, a hol a felhalmozott nemes fémek nem képeznek oly nagy mennyiséget, hogy a nemzetközi forgalomban előálló nagyobb változások után is még elég nemes fém marad a helyettesitőkkel nem pótolható készpénzfizetések teljesítésére, az illető államban a valuta rendezettsége egyik mellőzhetlen kellékének az illető állam fizetési mérlegének activitását kell tekintenünk, mert a nemes fémkészletek korlátoltsága mellett a passiv mérleg előbbutóbb a készfizetésre szükségelt nemes fém teljes hiányára fogna vezetni. FŐRENDI IROMÁNYOK. T. 1892—97. 50