Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-77

LXXVII. SZÁM, 881 2-ik melléklet a 77. számú irományhoz. Indokolás, „a koronaérték megállapításáról" szőlő törvényjavaslathoz. Általános rész. I. FEJEZET. Á valutarendezés szükségessége. Álig van kérdés, mely a közviszonyokra lényegesebb befolyással lenne, mint a valutaés pénzrendszer kérdése, és mely visszahatásában az állami és gazdasági életre oly növekedő fontosságai birna, mint ez. Addig, mig a népek egymástól úgyszólván mereven elkülönített egészeket képeztek, mig a nemzetközi érintkezést csak gyenge szálak fűzték össze, a valuta-viszonyok csak másodrendű jelentőséggel birtak, mert visszahatásuk csak intern jelleggel birt; ma azonban, midőn a világgazdaság domináló befolyása elől egy nép vagy állam sem képes magát elzárni; ma, midőn a nemzetközi érintkezések mind sűrűbbekké válnak s a pénz- és vagyonforgalomnak nem képesek gátat vetni az egyes államok határai, a rendezett valuta- és pénzviszonyok életfeltételt képeznek a nemzetközi küzdelemben s egész nemzetek vagyoni, sőt mondhatni politikai előhaladásának vagy inferioritásának kútforrásaivá válhatnak. A rendezetlen viszonyok által előidézett bajok lappangók, csak hátrányos következményeikben ismerhetők fel s a károsodás számszerűen alig állapitható meg. Sokan vannak, kik a roppant hátrányt, melyet a rendezetlenség idéz elő, fel nem ismerik, egyes jelenségeiben Ítélik meg hatását s épen azért nemcsak, hogy nem igyekeznek attól szabadulni, hanem még előnyeit is emlegetik. Mellőzhetetlennek tartom azért a valutarendezés tárgyalásánál először is a rendezés szükségességének kérdését tárgyalni s azt ugy közgazdasági, jelesül mezőgazdasági., ipari és kereskedelmi, valamint állampénzügyi szempontból, végül pedig politikai helyzetünk és védképességünk szempontjából fejtegetni. Ha azt kivánom kimutatni, mily befolyással van valutánk mai rendezetlensége a közgazdaság egészére, külön kell szólnom a mezőgazdaságról, az iparról és a kereskedelemről. Nem téveszthetem ugyan szem elől, hogy a három termelési ág oly sokszoros kölcsönhatással van egymásra, hogy igazi jólét és vagyonosodás csak mind a háromnak prosperitása mellett gondolható, hogy az egyik szenvedése a másik kettőre, legalább maradandó időn át, káros