Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-36

37. szám. (VIII. ÜLÉS, 85. 1) JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Szlávy József koronaőr és a főrendi ház alelnökének a koronázás 25 éves évfordulója alkalmával O Felségéhez intézett hódolatteljes üdvözlő beszéde. Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Nyolcz év híján kilenczszáz esztendeje, hogy első királyunk a Sylvester pápa által számára küldött koronával megkoronáztatott. Azóta Szent István koronája ötven királyunk homlokát díszitette, kik mindnyájan ünnepélyes Ígérettel, később királyi hitlevelekkel és királyi esküvel fogadták az ország alkotmányos szabadságainak fentartását; fogadták, hogy a koronás elődeik által szentesitett és általuk szentesítendő törvényeket nemcsak maguk megtartják, hanem mások által is megtartatják, hogy a mit az ország közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan tehetnek, azt megteendik. Voltak ezek közt királyaink, kik az ország alkotmányos szabadságait és törvényeit maguk ugyan meg nem támadták, de nem birtak elég erővel, hogy azokat mások által is megtartassák. Az ország jóléte, tekintélye pedig gyenge uralkodásuk alatt hanyatlásnak indult. Voltak erős királyaink, kik erős kézzel érvényt birtak szerezni a törvényeknek, az ország javát, dicsőségét, tekintélyét hatalmasan előmozdították, határait kiterjesztették, alkotmányos szabadságait azonban csak kevés tiszteletben részesítették. De nem volt közöttük egy sem, ki királyi hitlevelét, esküjét Felségednél, dicsőségesen uralkodó királyunknál mindkét irányban hívebben megtartotta volna. Felségedben tiszteljük alkotmányunk őrét, minden megtámadások ellen erős védőjét egyrészről, az ország javának, gyarapodásának, biztosságának, a törvény korlátai között, buzgó ápolóját másrészről. Hálával ismeri el a nemzet Felségednek a törvényekhez való, soha nem habozó, lelkiismeretes ragaszkodását, soha, a legsúlyosabb csapások közt sem lankadó munkásságát, melylyel élete minden perczét népei javára szenteli; szivjóságát, mely népeinek és minden egyes alattvalójának örömében, bánatában részt vesz. Innen van, hogy nemcsak azon köteles tiszteletet, melylyel a magyar nemzet minden törvényes királya iránt viseltetik, de összes népeink hálája, hű ragaszkodása, rajongó szeretete környezi Felséged trónját.