Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.

Irományszámok - 1892-37

XXX VIÏ. SZÁM. 113 Ezen érzelmeknek kivan a magyar főrendi ház Felséged koronáztatásának huszonötödik évfordulója alkalmával kifejezést adni. Fogadja Felséged kegyesen és legyen meggyőződve, hogy hűségünkre és ha a haza és a trón elválaszthatlan java kívánná, áldozatkészségünkre mindig és minden körülmények közt bizton számithat. Ezt kérjük Felségedtől ; az egek urát pedig kérjük, engedje Felségednek ép erőben megérnie korouáztatása ötvenedik évfordulóját, hogy látva Magyarország és társországai szellemi és anyagi erejének Felséged atyai uralkodása alatt elért gyarapodását, ebben és megelégedett népeinek szeretetében lelje késő agg korában önfeláldozó, munkás életének jutalmát. Mély sajnálatunkra csak Felségedhez intézhetjük szavunkat, nem egyúttal Királyné ő Felségéhez, kit Felségeddel egyszerre koronáztunk, ki iránt szintúgy, mint Felségedhez, él szivünkben a kiolthatatlan hála és szeretet érzése, melyet legmagasabb személye előtt kívántunk volna nyilvánítani. Szeretjük hinni, hogy o Felsége meg van győződve érzelmeink őszinteségéről és szeretjük remény leni, hogy az isteni gondviselés is ugy fogja akarni, hogy gyermekeinket és unokáinkat is részesíthesse azon királyi kegyében és jóakaratában, melylyel bennünket boldogít FŐRENDI IROMÁNYOK. I. J892-97. 15