Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.
Irományszámok - 1887-635
DGXXXV. SZÁM. 49 Reménylem, hogy ez a biztositás sikerülni fog és hogy ehhez képest az emiitett külön vonalrész megépítése elejthető leend, — az ilyként megtakarítható összegek aztán a Duna-jobbparti és balparti körvasutaknak más, — a forgalomra is előnyösebb összeköttetésére levén felhasználhatók. A végből továbbá, hogy a körvasút forgalma ne tereitessék teljes mérvben a különben is már szűk budapest-kelenföldi állomásra, — a cs. kir. szab. déli vasút buda-kelenföldi vonalából kiágazólag,— am. kir. államvasutak budapest-ferenczvárosi és budapest-kelenföldi vonalrészéhez csatlakozó összekötő kanyar-épitését vettem kilátásba, — mely azért is kivánatos, hogy az esetleges hadi forgalom czélszerübben lebonyolítható legyen. A Duna-jobbparti körvasút irányának és vezetésének a fentiek szerint történt megállapítását a 2 •/. alatt mellékelt helyzetrajzi vázlat tünteti fel, tisztelettel megjegyezvén, hogy az Ó-buda-filatori gát-budai (cs. kir. szab. déli vasút pályaháza) fővonal hossza 7*37 km. — a buda (déli vaspálya)-kelenfoldi külön vonal hossza 3*28 km., — az összekötő kanyar hossza pedig 0*7 km. leend. A 2-ik §-hoz. A Duna-jobbparti körvasút megépítésének legfőbb indokát, közgazdasági és pénzügyi létjogosultságát a fentebbiek szerint abban találván, hogy a főváros Duna-jobbparti részén fekvő gyári, ipari és egyéb vállalatok a budapesti pályaudvarokkal, főleg pedig a m. kir. államvasutakkal közvetlen kapcsolatba hozassanak, s ily módon az egységes díj képzés, valamint a m. kir. államvasutak díjszabási politikája utján elérhető s a szóban forgó vállalatok által termelt javak versenyképessége szempontjából életkérdést képező előnyök ezen vállalatokra is kiterjesztessenek, — a törvényjavaslat 2. §-ában kimondatnék, illetve a körvasút üzemének tramvayszertí jellegére való tekintettel különösen is hangsúlyoztatik, hogy az árúforgalomra vonatkozó díjszabási jogot az állam szabadon gyakorolja s ehhez képest ezen körvasút díjszabási és üzemi tekintetben, a m. kir. államvasutak hálózatának kiegészitő részét képezendi. Az egységes díjképzés s az ez utón elérhető közgazdasági előnyök szolgáltak indokul arra is, hogy a Duna-jobbparti körvasút megépítésére engedélyt kért gyári, ipari és egyéb vállalatok lemondottak a körvasutnak helyi érdekű vasutként leendő létesitéserol s hogy annak a jelen törvényjavaslat 1. §-a értelmében államvasuti vonalként leendő megépítését saját érdekükben is legmegfelelőbb megoldásnak találták, kiváló súly helyeztetvén ugy az engedélyt kérő vállalatok, mint a fővárosi hatóságok részéről arra, hogy a körvasutnak a m. kir. államvasuti hálózathoz díjszabási és üzemi szempontból való közvetlen hozzátartozósága a törvényjavaslatban külön is kifejezést nyerjen. A pálya üzeme egyelőre az ez időszerinti tényleges forgalmi szükségletnek megfelelő módon csupán az árúforgalom közvetítésére fog berendeztetni; a mennyiben pedig a forgalmi viszonyok alakulása később a személyforgalom életbeléptetését is indokolttá tenné, — a kör, vasutat a személyforgalom czéljaira is felhasználandónak tartom, — tekintettel azonban arra hogy a személyforgalom életbeléptetése által, a már forgalomban levő körúti vasutvállalatok, — illetve a főváros közönségének érdekei lényegesen érintetni fognának, — a törvényjavaslat 2. §-ában. kimondandónak véltem, hogy a személyforgalom berendezése Budapest főváros meghallgatásával fog eszközöltetni. A 3-ik §-hoz. A törvényjavaslat ezen §-ában kellő biztositékot kívántam nyújtani Budapest főváros közönségének az iránt, hogy ezen csaknem kizárólag a főváros utcza- és közterületein vezető vasút megépítésénél és üzeménél mindazon jogos és méltányos kívánalmai figyelembe fognak vétetni, melyek a vasút tulajdonképeni rendeltetésének koczkáztatása nélkül teljesíthetők. FŐRENDI IROMÁYOK XI. 1887—92. 7
