Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-580
HO DLXXX. SZÁM. a munkás hozzájárulását nem zárja ki, — a pénztári járulékok pontos befizetését inkább biztosítja. A német birodalomban 1884. évi deczember elseje óta életbelépett ezen betegsegélyező biztosítási törvény fö'elvei a következők: A törvény határozmányai szerint betegség esetére b r ztositandók a bányáknál és kohóknál, a kőfejtő- és homokbányáknál, gyáraknál, vasutaknál és belvízi gőzhajózásnál, hajógyáraknál], építkezéseknél, a kézműiparnál és elemi erővel hajtott üzemeknél vannak alkalmazva. Ezenkívül a helyhatósági szabályzatok utján a biztosításra kötelezhetők: az előbb felsorolt iparüzemeknél alkalmazott azon egyének, kiknek alkalmazása a foglalkozás természeténél fogva csak múló, vagy szerződés által előre egy hétnél rövidebb időre határoztatott meg, továbbá a gyógyszertári és kereskedelmi segédek és tanonczok, nemkülönben az előbb emiitettektől különböző egyéb szállítási vállalatoknál alkalmazottak, azonkívül oly személyek, kiket az iparosok ipartelepükön kívül alkalmaznak, továbbá oly önálló iparosok, kik saját ipartelepükön más iparosok megbízásából és azok részére dolgoznak (házi iparosok), végre a földmívelésnél és az erdészetnél alkalmazott munkások. Ellenben önként csatlakozhatnak cselédek és egyéb hasonló minőségű egyének azon község betegsegélyezési pénztárához, melynek területén szolgálatban állanak. Valamely üzemnél alkalmazott hivatalnokok csak akkor kötelesek betegsegélyező pénztárakba belépni, ha napi keresetök a 67» márkát túl nem haladja. A kötelezett biztosítás alul mindazon hivatalnokok is fel vannak mentve, kik a birodalomnak, valamely szövetséges államnak vagy községnek ipari Üzemeinél rendes fizetéssel vannak alkalmazva; saját kérelmükre pedig felmenthetők mindazok, kiknek betegség esetében a munkaadó ellenében legalább 13 hétre vagy teljes ápolásra, vagy teljes fizetésre igényük van. A betegsegélyezés mérve a németországi törvény szerint a következő : a) a betegség kezdetétől fogva ingyenes orvosi kezelés, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök, sérvkötők, szemüvegek stb. ; b) keresetképtelenség esetében a megbetegedéstől számított harmadik naptól fogva tápdíj és pedig rendszerint a napi bérnek felével, az üzemben bekövetkezett baleseteknél pedig az ötödik héttől fogva '/«-adával. A betegsegélyezés legkésőbben a betegség keletkezésétői számitandó 13 hét végével szűnik meg. Az emiitett segélyezés helyett kórházi ápolás is nyújthat), mely esetben a segélyezett által fentartott hozzátartozóinak még a fentemiitett táppénz fele jár. A segélypénztárak járulékait teljesen a munkaadó köteles befizetni, 8 azonban jogositva van a járuléknak 7»-adát a biztosítottnak munkabéréből, illetőleg fizetéséből levonni. A járulékokat azj illető segélyező pénztár alapszabályai határozzák meg, azzal a megszorítással azonban, hogy községi betegsegélyzö pénztáraknál a járulék rendesen csak a napi bér 17*°/o-át teheti és a járulék a szükséglet kimutatása alapján legfeljebb 27«-ra emelhető, ha pedig felesleg mutatkoznék, a járulék l7*°/°-on alul is leszállítandó. A helyi pénztáraknál kezdetben 27<>-nál többet kivetni nem szabad és ezen járulék legfeljebb 37o-ig emelhető, ha ezen felemelés ugy a biztosított munkások, valamint a hozzájáruld munkaadók által külön szavazás utján határoztatik el. A németországi betegsegélyező pénztárak vagy : 1. községi betegsegélyzö pénztárak (Gemeinde-Krankenkassen); vagy 2. helyi betegsegélyzö pénztárak (Orts-Krankenkassen) ; vagy 3. vállalati (gyári) segélypénztárak (Betriebs-Fabriks-Krankenkassen); vagy 4. építési segélypénztárak (Bau-Krankenkassen); 5. ipartársulati (Innungs) betegsegélyzö pénztáraid
