Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-450
90 GDL. SZÁM. telhetők legyenek, szerzett jogok útjában nem állanak, s ezért a visszakövetelést a javaslat 4. §-ának utolsó bekezdése meg is engedi, de egyszersmind, nehogy az irtványokra vonatkozó tulajdonjog hosszasan bizonytalan maradjon, megállapitja a javaslat azt is, hogy a megfelelő kereseti jog elévül, ha a per a jelen javaslat alapján alkotandó törvény hatálybaléptétől számított 3 év alatt meg nem indíttatik. Az 5. §-hoz. Az erdőterület fentartásának és okszerű kezelésének igen nagy hátrányára van az, ha az erdőkben vagy erdők között oly irtványok vannak, melyek nem az illető erdőterület tulajdonosának tulajdonát képezik. Az 5. §. általános nemzetgazdasági érdekekre támaszkodva, e hátrány megszüntetését tűzi ki czélul, midőn kimondja, hogy az ilyen irtványok, mihelyt erdészeti szempontból szükséges, kicserélendők, vagy pedig kisajátitandók. Analog törvényhozási előzmény gyanánt a kicserélés tekintetében az 1880: XLV. t.-cz. 8. §-a, a kisajátítás tekintetében pedig az 1873: XXX. t.-cz. 5. §-a szolgál. A kisajátítás ezen esetekben az 1881: XLI. t.-cz. 1. §-ának 13. pontja alapján s a most idézett kisajátítási törvényczikkben szabályozott eljárás szerint fog történni. A 6. §-hoz. A naszódvidéki volt határőr-községek vagyonához tartozó ingatlanokra vonatkozó községi tulajdonnak, kisebb szerzeményektől eltekintve, két főalapja van, u. m. az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kézirat és azon szerződés, mely egyfelől az állammásfelől a naszódvidéki központi iskola és ösztöndíjalap, valamint a volt naszódvidéki községek közt 1872. évi márczius 12-én létrejött s Ő Felségének 1872. évi ápril 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával jóváhagyatott. Azon ingatlanok, melyeket az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kézirat rendelkezései, vagy pedig az ezen legfelsőbb kézirat alapján eljárt birtokrendező bizottság a volt határőr-községek (Grenzgeineinden) tulajdonai gyanánt jelölt ki, kétségkívül a községeknek mint politikai testületeknek vagyonához tartoznak. Ezen ingatlanokat a fenti szerződés megkötéséig a községek vagyonába átment későbbi szerzeményekkel együtt a javaslat 6. §-a azon ingatlanok alá foglalja, — »melyek az 1872. évi márczius 12-én tulajdoni czímen a volt határőrközségek birtokában voltak c Azt, hogy az 1872. évi márczius 12-én kötött szerződésnél fogva a községeknek átengedett ingatlanok szintén községi vagyont képeznek, a javaslat 6. §-ának 1. bekezdése határozottan kimondja, arról pedig, hogy az emiitett szerződés létrejötte után a községek vagyonába átment későbbi jogos szerzemények megtámadhatók ne legyenek, a javaslat 8. §-a gondoskodik. A 6. §. 2. bekezdése szerint a községi ingatlanok községi vagyoni jellegét azon körülmény, hogy azokat egészben vagy részben a község lakossága vagy a lakosság egy része közösen vagy egyénenkint használja, nem változtatja meg. E bekezdés tehát eldönti ama kérdést, vájjon az úgynevezett közös haszonvételü ingatlanok a községnek mint politikai testületnek, vagy pedig a volt határőröknek tulajdonához tartoznak-e. Eldönti pedig a község javára, mert a kérdéses ingatlanok egyik részét az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kézirat a volt határőr-községeknek (Grenzgemeinden) és nem a volt határőri lakosságnak (Grenzbevölkerung) tulajdona gyanánt jelölte ki, másik részét pedig az állam az 1872. évi márczius 12-én kelt szerződés értelmében szintén a községeknek mint politikai testületeknek és nem a volt határőri lakosoknak engedte át. A 7. §-hoz. Az alapok- és alapítványoknak, egyházaknak és iskoláknak birtokában álló, vagy pedig lelkészi avagy tanítói illetményt képező ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog megítélésénél döntő időpontul szintén az 1872. évi márczius 12. napja azért vétetett, — mert az e napon kelt szerződésben a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíjalapok is szerepelnek szerződő fél gyanánt és mert a vallás- és közoktatásügyi, tehát rokon czélokra rendelt összes ingatlanokat kívánatosnak mutatkozott hasonló szempontok alá vonni.
