Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.

Irományszámok - 1887-417

CDXVII. SZÁM. 213 latban mellékelt kiviteli keresztszelvényben feltüntetett 5*o—5*4« méter mélységre az ott előforduló anyagrétegbe volt fektetve.— A fentebb hivatkozott csuszamlási szelvények által kitüntetett állása a falnak bizonyítja, hogy a rakpartfal helyzetében előállott nagy mérvű elváltozások nem a falazathiányos méretei, vagy a kivitelben, hanem egyéb okokban keresendők. — A rakpart egész vonalán megtartott tüzetes helyi szemle alkalmával az A. alatt mellékelt helyzetrajzban 109. számmal jelzett szelvénynél a Stefánia-sétány előtt levő vízmerítő lépcső irányával szemben eső alsó rakpart szárnyfala sarkán kisebb mérvű süppedés észleltetett. E stippedés az alsó sarokkőnek 3 centiméterrel a Tisza felé való kimozdulását eredményezte, fokozatos és lépcsőzetes (

repedést vonván maga után, a sarok mindkét oldalán kisebbedő elnyilással egész a fedkövek tetejéig. — Észleltetett továbbá, hogy a rakpartvonal mentén a 25—140. szelvények között az alsó rakpartfal előtti iszapfelhordás -+- l'o métertől + 3*

0 méter magasságig változik a jelenlegi -f- 0 vízállásnál 5—10 méter széles előtérrel, míg 0—25. és 140—160. szelvények között a feliszapolás •+• 4*o méter 20—40 méter előtérrel. — Az időközben beszerzett fúrási adatoknak az 1883. évben történt fúrási adatokkal való Összehasonlításából, — melyek eredményét a XI. alatt mellékelt fúrlyuk-szelvény tünteti fel — meggyőződött a bizottság arról, hogy a — 4'

3

» méter mélységben volt kékes anyagréteg felszíne — 5*

6

i méterre sülycdvén, tehát egyedül annak elmozdulása eredményezte a beállott partcsuszamlást. — Ezen elmozdulás pedig a bizottság meggyőződése szerint az által állott elő, hogy a mellékelt fúrlyuk-szelvény ékben constatait, eredetileg — 8

's« méter mélységig terjedő kék anyagréteg alatt levő igen finom gömbölyű szemcséjű homokréteg, ugy a Tisza, mint a talajvíz behatása folytán kis vízállásnál ellennyomásra nem találván, a Tisza folyó mindazon szelvényénél, melyekbe ezen rétegek betorkolnak, lassanként a mederbe behúzódik és az ugy támadt ür a nehézség törvényei szerint a felső réteg lesüppedése által követeli kiegyenlítését. Ezen jelenség tehát a rakpart mentén a nagy vízállások számához képest hosszabb vagy rövidebb időszakokban a nagy vízállások után bekövetkező alacsony vízállásoknál mindaddig ismétlődni fog, míg az alsó homokréteg kifolyását megakadályozni nem sikerül. —A folyammérnöki hivatalnál levő és e partszakaszra vonatkozó nyilvántartási szelvényekből kitűnik még az is, hogy az évi mederalakulások a rendes mederváítozások keretén általában belül maradtak, tehát azokból partcsuszamlások bekövetkezhetését előre látni nem lehetett. — Ismeretesek lévén ezek után a bizottság előtt azon tényezők, melyek a csuszamlás előidézésére befolyással vannak, azok megakadályozására javaslatát a következőkben foglalja össze: Meggátlandó a kék agyag alatt levő finom szemcséjű homokrétegnek a Tisza folyóba való behuzódása, mely czélból és pedig a jelenlegi partcsuszás hosszában, illetőleg a közúti híd parti pillérje biztosításának tekintetbevétele miatt 75—87. számú szelvények között 120*o m. hosszban az alsó rakpartfaltól 60 m.-ig a Tisza-mederbe a XII. alatt mellékelt keresztszelvényben kitüntetett alakban kőhányás, részben kőburkolat létesítendő, vagyis az alsó rakpartfaltól 10 m. hosszban 1*20 lejtővel kavicsba rakott kőburkolattal, ennek folytatásában a part lejtője átlag 1-5 m- vastag kőháuyással egész 5o m. mélységig; innen — 5 o méter mélységben 5o m. széles padkával s ezen túl a mederben az alsó partfaltól számítva, 50 m. távolságig 2 o HL vastag kőháuyással, mely 60 m. hosszban találja befejezését. Ezen kőhányás alakulása évenként, a nagy viz lehuzódása után az egyes szelvényekben constataiandó, kedvezőtlen változások esetén a megállapított szelvény szerint mindenkor kiegészítendő. —A rakpart-szakasz 95—127. szelvényei közt 320 m. hosszban— a hol az alsó falon süppedés és repedés észleltetett, — miután ott az ide XIII. alá mellékelt keresztszelvények szerint a mederben kedvezőtlen alakulás mutatkozik és a repedés a leendő partcsuszásnak előjele, az ott már létező kőhányás az előbbihez hasonló szelvénynyel, még pedig a lépcső előtti részen 101—119. szelvények között 180 m. hosszban a jelenlegi kis vízállás