Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.
Irományszámok - 1887-417
214 CDXVII. SZÁM. mellett sürgősen kiegészítendő. — A48—75. sz. szelvények között 270 m. hosszban veszélyeztetett partrész, ugyancsak az előbbihez hasonló méretekkel, ellenben a volt sarkantyú alatti partrész 176 — 181. szelvények között 50 m. hosszban a Tiszába benyulólag csak 40 m.-re lesz létesítendő, mely müvelet, tekintettel arra, hogy a 48—75. sz. szelvények között a partcsuszamlás előjelei jelenleg még nem észleltettek, jövő évben; ellenben a 176 —181. sz. szelvények közötti rész, mintán ott már most kimosások történtek, még ez év folyamán teljesítendő, és évenkinti felvételek alapján a szelvényekben előállandó kedvezőtlen változások az eredeti szelvény alakja szerint kőhányással helyreállítandó. — Megjegyeztetik, hogy ezen utóbb emiitett szakaszokban a rakpart épitése alkalmával — ámbár nem a javasolt szelvény szerint, már létesittetett is kőhányás. — A megcsúszott partfal helyett minden tekintetben biztos és állandó új partfal épitése, ha ugyanott a már javasolt kőhányás létesítése mellőztetnék, a csúszási vonal egész hosszában — 18 m. mélyre fektetendő pneumatikus alapozás által volna keresztülvihető ; ezen művelet azonban a 90 méter hosszú vonalszakaszon közel egy millió forint költséget igényelne ; mely költségek a rakpait czélja- és hasznával arányban nem állanak. — A bizottság tehát a fenforgó körülmények, a meglevő és beépíthető anyagok, tehát az építési költségekre, nemkülönben a part használhatóságára váló figyelemmel ugyanoda egy, a jelenlegi alsó rakpait magasságáig, vagyis + 6 méterig és a rakpart plató félszélességéig felnyúló kettes lejtésű partburkolat készítését hozza javaslatba. — Ezen partburkolat, mely a megcsúszott alsó rakpart falának -f- 2-o méter mélységig való lehordása után fenmáradó falazathoz támaszkodik, 6 helyen 2-o méter széles lejáró lépcsőkkel látandó el, a lépcsőközök pedig a rendelkezésre álló faragott kövek felhasználásával és még beszerzendő szabályos alakú burkolási kövekből, a szépészeti követelményeknek megfelelőleg lesz előállítandó.—Azon körülménynél fogva pedig, hogy a partmozgások a létesítendő kőhányásóknak a mederben való végleges elhelyezkedése után fognak csak teljesen megszűnhetni, tehát kisebb mérvű mozgások még évek során elő fognak állani, a javasolt lejtő burkolása egyelőre 20 centiméter vastag kavicsrétegben lesz létesítendő, hogy azok időnkénti esetleges helyreállítása a legkevesebb költséggel legyen eszközölhető. — A kocsilejárót pedig, tekintettel az alsó rakpart platójának a javasolt lejtő kiépítése folytán való megsztíkülésére, másrészt azon körülményre, hogy ennek közelében a közúti hid felső oldalán kocsilejáró már létezik, elejtendónek tartótra és helyette a felső rakpart mellvéd fala hiányzó részének kiépítését és ugyanoda kétszárnyú vaslépcsőnek létesítését tartja a gyalog közlekedés érdekében szükségesnek. — Az előadottak által megoldva látja a bizottság az elébe tűzött feladatot annyiban, a mennyiben az, a fenforgó kedvezőtlen körülmények között egyáltalán lehetségesnek mutatkozott; megjegyezni kívánja azonban azt, hogy a megtartott helyi szemle alkalmával tapasztalta, miszerint a rakpart felső szakaszán 126 szelvénytől felfelé nemcsak a rakpart felső fala mögött, hanem a tiszai védtöltés koronáján is a csapadékvizek elvezetéséről gondoskodva nincsen, mely csapadékvizeknek a talajba való beszűrődése ugy a rakpart felső falazatára, mint magára a védtöltésre is hátrányos. Ezen vizek elvezetésére Szeged város hatóságának figyelmét felhivandónak találja. — Tapasztalta továbbá még azt is, hogy a létesített rakpart felső falazata az 1888-iki nagy viz felett a 128. sz. szelvénynél csak alig 2 centiméterrel, a vonal egyéb részén pedig 26—46 centiméterrel állván félj ebb, egy bekövetkezhető rendkívüli, az 1888-ikinél nagyobb vízállás mellett Szeged városa a partfal mellett létesítendő nyúlgát védelmére szorulna, és az elöntés újabb veszélyének lenne kitéve. — Kívánatosnak tartja ennélfogva, hogy a rakpart felső falazata annak jelenlegi legmagasabb pontjánál egész hosszában 60 centiméterrel, vagyis az 1888-iki nagy viz felett
