Főrendiházi irományok, 1887. VI. kötet • 322-376. sz.

Irományszámok - 1887-333

20 CCCXXXIII.SZAM. Dohányjövedék. Horvát-Szlavonországoknak évek óta állandó panaszát képezi az, hogy ezen országok a dohányjövedék jövedelmének kiszámításánál megrövidittetnek és miután ezen kérdés főleg az ottani ellenzék által nem egyszer akart fegyverül felhasználtatni Magyarország ellen, a magyar országos bizottság szükségesnek találja ezen kérdéssel valamivel behatóbban foglalkozni. Azon mód, mely szerint a dohányjövedéket illetőleg az eddigi elszámolás Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt történt, 1871-ben lett megállapítva egy vegyes magyarhorvát-szlavón bizottság által, mely bizottságnak 1871. évi november 9-iki ülésén Vardián János a horvát-szlavón autonom kormány felhatalmazása folytán a következő nyilatkozatot tette: >Az autonom (horvát-szlavón) kormáuy a kérdéses (t. i. a dohányjövedéknek HorvátSzlavonországokra eső) költségek kipuhatolásának következő módját kész elfogadni: SzentIstván koronájához tartozó valamennyi országnak az emiitett (dohány és só) jövedékekből származó összes nyers bevétele képezi az első tényezőt, a megfelelő összes nyers kiadás képezi a második tényezőt, a horvát-szlavón királyságok és horvát-szlavón határőrvidék részére e czímeken befolyó összes nyers jövedelem képezi a harmadik tényezőt. < Ezt ugy kell érteni, hogy tudva van ugyan a dohány jövedékből eredő összes nyers jövedelem a magyar korona egész területére vonatkozólag, tudva van ugyancsak a magyar koronaországainakegész területére vonatkozólag a dohányjövedék körül tett kiadások összege, tudva van harmadszor a Horvát-Szlavonországokban a dohányjövedék czímén befolyt összes bevétel; de vájjon a Horvát-Szlavonországokban eladott dohányra mennyi esik a dohányjövedék összes kiadásaiból, azt szabatosan meghatározni nem lehet. Ez utóbbit tehát csak arányszámítás útján lehetett megállapítani, mely arányszámitás pl. következő módon történt: ha a dohányjövedék után az összes nyers bevétel a magyar korona országainak egész területén volt 50 millió, az összes kiadás 20 millió és a HorvátSzlavonországokban eladott dohány utáni nyers bevétel 5 millió, akkor a következő arány tétetett fel: 50: 20 = 5: x. És így a kiadásnak Horvát-Szlavonországra eső része ezen példa szerint 2 milliót tenne; marad mint az e czímen elért tiszta jövedelem 3 millió, a miből 45%, azaz 1,350.000 frt volt fordítható a horvát-szlavón beligazgatás költségeire. Horvát-Szlavonországoknak évek óta ismételt panasza már most arra vonatkozik, hogy a dohányjövedéknél az osztrák kezelőség részére beváltott dohánylevelek értéke, az ezzel kapcsolatban levő költségtéritmény, a dohánytermelési előlegek, illetőleg ezek megtérítése, végre a külföldre, valamint Boszniába és Herczegovinába eladott dohánylevelek ára (az erre vonatkozó részletes adatokat a VI. és VII. kimutatás tartalmazza) mint átfutó tétel úgy a nyers bevételekbe, mint a kiadásokba be lett számítva. A horvátok ennek ellenében azt hozzák fel, hogy az imént emiitett üzletre nézve a magyar kormány csak mint bizományos jár el, hogy az imént emiitett átfutó tételek tehát a magyar korona országainak tulajdonképen sem bévé telét, sem kiadását nem képezik és igy a Magyarország és a Horvát-Szlavonországok közt elszámolásnál mind a bevételekből, mind a kiadásokból kihasitandók. Ezen nézetnek, illetőleg kívánatnak elvi jogosultságát a magyar országos bizottság sem tagadhatta, mindazonáltal ennek ellenében az ellenérveknek egész sorát hozta fel, nevezetesen: hogy a'dohányanyagnak és gyártmányoknak Horvátországba valószállitása aránylag nagyobb költséget okoz, à nélkül, hogy ez az elszámolásnál figyelembe vétetnék ; hogy Horvátországban aránylag sokkal több dohány adatik el kedvezményi áron, mint Magyarországon, a mi ha nem történnék, a bevételi összeg Horvát-Szlavonországokban nagyobb volna és igy nagyobb azon kiadási hányad is, mely ezen országokat terheli; hogy a dohánykezelőségnek több mint 30 millió forintnyi álló és forgó tőkére van szüksége, melyet a magyar állam, miután feleslegekkel nem ren-