Főrendiházi irományok, 1887. VI. kötet • 322-376. sz.
Irományszámok - 1887-333
16 CGCXXXIII. SZÁM. adatok szerint, melyek az ezen jelentéshez csatolt I., II. és III. kimutatásban foglaltatnak, az 1876—1885. időszak alatt a magyar korona országainak egyenes és közvetett adői tettek összesen 1.532,140.165 frtot, a minek évi átlaga 153,214.016 frt. Ebből esik Magyarországra 1.410,561.836 frt, illetőleg mint évi átlag 141,056.184 frt, Horvát-Szlavonországokra a volt horvát-szlavón határőrvidékkel együtt 121,578.329 frt és mint évi átlag 12,157.833 frt. Ez alapon kiszámítván az arányt, a közös kiadásokból esik Magyarországra 92*064,804 0 /°» Horvát-Szlavonországokra, a volt horvát-szlavón határőrvidéket is beleértve, 7-935496 •/• és igy 1897. végéig Horvát-Szlavonországok ezen arány szerint volnának kötelesek a közösügyek költségeihez hozzájárulni. Miután azonban az 1868 : XXX. t.-cz. 13. §-ában megjelölt tekintetek még jelenleg is fennállanak, hogy t. i. Horvát-Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely az imént érintett adóképességi kulcs szerint a közösügyi költségekből reájuk esnék, ez idő szerint is csak ugy fedezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegnek nagyobb részét is általadnák: az országos bizottság ugy az 1868-iki, mint az 1880-iki törvénynyel öszhangzásban ez alkalommal is azt javasolja, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg, mely egyezményileg megállapíttatik, vonassék le ez országok beligazgatási költségeire és csakis a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradt rész fordittassék a közösügyek állal igényelt költségekre. Az ebbeli aránynak megállapítása (eddig 45% fordíttatott Horvát-Szlavonországok autonom költségeire és 55% a közösügyi kiadások fedezésére) képezte az országos bizottságnak második feladatát. Az ezen százalék által képviselt összeg nagysága azonban lényegesen attól függ, mily alapokon számittatnak ki Horvát-Szlavonországok közjövedelmei, mert minél több jövedelemág vonatik bele ezen számításba, annál nagyobb lesz azon összeg, melyet Horvát-Szlavonországok autonom költségeik fedezésére visszatarthatnak és megfordítva. Miután pedig a horvát-szlavón országos bizottság kijelentette, hogy azon összeg, mely eddigelé rendelkezésére állott, alig volt elégséges az autonom költségek fedezésére, ez összegnek csökkentéséről tehát semmi körülmények közt nem lehetne szó, másfelől pedig a magyar országos bizottság ép oly határozottan kijelentette, hogy tekintettel a pénzügyi helyzetre, Magyarországnak az eddiginél nagyobb megterheltetését el nem fogadhatná, a feladat második és harmadik részének sorrendjét meg kellett fordítani, azaz mindenekelőtt tisztába kellett jőni azon módra nézve, mely szerint Horvát-Szlavon-országok közjövedelmei kiszámitandók lesznek és csak azután lehetett meghatározni azon arányt, mely szerint ezen közjövedelmek egyfelől Horvát-Szlavon-országok autonom költségeinek, másfelől a közös kiadásoknak fedezésére fordítandók lesznek. A horvát-szlavón országos bizottságnak erre vonatkozó kivánatai azon első üzenetben foglaltatnak, melynek szószerinti szövege a magyar országos bizottság 1889. május 13-án tartott ülésének jegyzőkönyvéhez van csatolva (I. a mellékleteket). Ezen üzenetre a magyar orsz. bizottság tüzetesen válaszolt, mely válasznak szövege az 1889 ki május 25-én tartott ülés jegyzőkönyvének mellékletét képezi. Ezen válaszüzenet végén a magyar orsz. bizottság azt javasolja, hogy minden további Írásbeli üzenetváltás mellőzésével a tárgyalások szóval folytattassanak, a mire a horvát-szlavón orsz. bizottság, némely úgynevezett észrevételek Írásbeli előterjesztése mellett (1. a magyar orsz. bizottság 1889. junits 2-án tartott ülése jegyzőkönyvének mellékletét) készségesen ráállott.Az ezután megindult szóbeli tárgyalásoknak lefolyását és eredményét a magyar orsz. bizottság — még pedig nagyobb világosság kedvéért az egyes kérdések szerint csoportosítva — a következőkben adja elő :
