Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.

Irományszámok - 1887-201

CCI. SZÁM. 45 Ha az egyezség nem sikerül, az italmérési jogot illető kérdések közül azokat, a melyek a kártalanítás megállapítását és, a mennyiben ez vita tárgyát nem képezi, a kártalanítási öszszeg kiutalványozását is tárgyalják, a javaslat a közigazgatási hatósághoz utasítja azért, mert itt csupán a jelen törvény világos rendelkezésének egyszerű alkalmazásáról, rendesen számszerű műveletről van szó. Az azonban, hogy a kártalanítási összeg, a mennyiben a felek ez iránt meg nem egyeznek, kit illessen, már fontos tulajdoni kérdések elbírálásától függ s ezt a javaslat *a rendes biróság illetékessége alól elvonni nem akarja. Nem vonja el, hacsak ez iránt az egyezség létre nem jött, az épületek kártalanítási összegének megállapítását sem a bíróságoktól azért, mert ezek csak becsű utján állapithatók meg» az ennek foganatosításánál követendő eljárás pedig érvényben levő intézményeink mellett, minden érdekelt megnyugvására, másként, mint birói utón, alig foganatosítható. A bírói eljárásnál a kincstár képviseletét, már formai tekintetekből is, csak a kincstári ügyészségekre, vagy az ezen által választott magánügyvédekre lehet bizni. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy mely közigazgatási hatóságok legyenek hivatva az ezen hatóságokhoz utalt kérdésekben határozni, a javaslat az első fokban való határozathozatalra a törvényhatósági közigazgatási bizottságot, illetve ennek e czélra alakítandó egy albizottságát választotta azért, mert abból indul ki, hogy az a körülmény, hogy ezekben a mindenesetre fontos vagyoni kérdésekben a helyi viszonyokkal teljesen ismerős, független tagokból álló testület dönt, a felekre megnyugtató hatással fog birni. Állandó albizottság alakítása azért mutatkozik szükségesnek, mert ez ügyek nagy számban, aránylag rövid idő alatt kerülnek határozathozatalra, elintézésük sürgős, az bizonyos magasabb fokú, különleges tájékozottságot és gyakorlatot igényel, mely kellékeknek és kívánalmaknak inkább megfelelhet egy kevesebb tagból álló albizottság, mint az egész közigazgatási bizottság. Az ügyek sokasága, a gyors és szakszerű elintézés szükségessége indokolttá teszi azt, hogy az albizottság tagjai, működésük tartama alatt díjazásban részesüljenek. Ez ügyek második és utolsó fokban való elintézésénél felmerült az a kérdés, hogy nem lenne-e indokolt az elintézést a pénzügyminister helyett valamely más fórumra, mely az érdekeltnek látszó pénzügyministeriumtól független tagokból alakittatik, vagy egyikére az ilyen meglevő forumoknak, pl. a pénzügyi közigazgatási bíróságra bizni. A javaslat nem tartja indokolhatónak egy új forum felállítását, vagy a mi ezzel egyértelmű, s alig volna másként eszközölhető, a pénzügyi közigazgatási biróság személyzetének e czélból leendő igen tetemes szaporítását azért, mert: 1. a mint az már hangsúlyozva volt, az itt szóba jövő kérdések annyira egyszerűek, a rájuk illő szabály a javaslatban oly világosan körül van irva, hogy alkalmazásuknál az érdekeltek sérelméről szó alig lehet. De egyébként, is mellőzhetetlen az, hogy bármikép alakíttassák is az e kérdések eldöntésére hivatott hatóság, arra a pénzügyministernek döntő befolyás engedtessék. így felesleges kiadás lenne az a költség, melybe egy ilyen testület felállítása s esetleg feloszlatása, e testület azon tagjainak, a kik más állásokba el nem helyezhetők, nyugdíjazása vagy végkielégítése kerülne. Működése pedig azzal a hátránynyal határozottan járna, hogy az ügyek elintézése sokkal lassabban történnék, mint a javaslat által tervezett módon s hogy az utón, a jogosultak igen nagy kárára alig volna elérhető, hogy azok 1889. év végén legalább is a kártalanítási Összegek kamatait kapják meg. A második fejezet a 7—14. §§-ban a közigazgatási hatóságok előtt követendő kártalanítási eljárás módozatait állapítja meg.