Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.

Irományszámok - 1887-240

CCLX. SZÁM. 247 tett: mindezeket figyelembe véve, a ministertanács hozzájárulásával az 1888. évi IV. t.-czikk 7. §-a alapján és 10 éven át fizetendő évenkinti 90,000 frtnyi segélynek olykénti felemelését helyeztem a társaságnak kilátásba, hogy ezen állami segély tényleg 900,000 frt értéket képviseljen, s ehhez képest kijelentettem, hogy a 900,000 frtnyi összegnek beszerzése czéljából az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján 10 éven át évi 117,000 frt évjáradékot keilend a társaságnak rendelkezésére bocsátani, fentartva a többek között azt is, hogy ezen összeg esetleg rövidebb időközökben is legyen kifizethető. A társaság ezen ajánlatot elfogadva, készségét jelenté ki a vasút kiépítésére s ez alapon a vasút kiépítését s az ahhoz szükséges pénz beszerzését Neufeldt és Ernst czéggel megkötött s hozzám bemutatott szerződés szerint már tényleg biztosította is, kérvén a vasút építésére és üzletére az engedélyokmánynak mielőbbi kiadását. Miután az előadottak szerint ezen hadászatilag, valamint közgazdasági szempontból egyaránt fontos, mintegy 98 km. hosszú vasútvonal kiépítését a fenforgó nehéz viszonyokhoz képest eléggé előnyösen sikerült biztosítanom, van szerencsém ezen vasútvonal engedélyezése s az azzal összefüggő egyéb kérdések rendezésére nézve a mellékelt felhatalmazási törvénvjavaslatot benyújtani. A tervezett vasútvonal két már üzletben levő vasutvonalat fogván összekötni, a mellékelt törvényjavaslatban mindenekelőtt felhatalmazást kérek annak engedélyezhetésére; továbbá felhatalmazást kérek arra is, hogy a vasút épitési költségeihez az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján az épitési tőke 10%-át meghaladó fentebb emiitett segélyt nyújthassam. A tényleges épitési tőke ugyanis 3.400,000 frtot tevén, az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján legfeljebb 340,000 frt segély lenne engedélyezhető, ily csekély segély mellett azonban a hadászatilag fontos, sőt halaszthatlan vasút kiépítése a fentebb tisztelettel kifejtettek szerint egyáltalában nem volna biztositható. A továbbiakat illetőleg kikérendő felhatalmazás a szamosvölgyi vasút már engedélyezett s forgalomban lévő vonalai alaptőkéjének újbóli megállapithatására vonatkozik, minek szüksége egyrészt azon okból forog fenn, mert kívánatos, hogy az összes régi és új vonalak épitési tőkéje egységesen, és pedig nem a névleges, hanem az állami megváltásra való tekintettel a tényleges összegben állapittassék meg, másrészt pedig, mert a régi vonalaknál a társaságnak épitési többköltségek, beruházási és hadászati építkezések czímén mintegy 510,000 frtnyi, szakközegeim által kellőkép megvizsgált és igazoltnak talált függő terhe keletkezett, mely függő adósság rendezése legczélszerübben az új vonalra vonatkozó pénzbeszerzéssel együttesen eszközölhető. A további részletek előadását azon időre tartom fenn magamnak, midőn szerencsém lesz az engedély kiadásáról kötelességszerű jelentésemet megtenni. Be kell egyébiránt jelentenem, hogy a pénzbeszerzési, illetve épitési vállalat az épitési biztosítékot 250,000 frt névértékű czímletekben már tényleg le is tette, de azon határozott kikötéssel, hogy az engedély még oly időben adassék ki, miszerint az építkezés a f. évi április hó folyamán tényleg megindítható legyen. Midőn tehát végül tisztelettel megjegyezném, miszerint a jelen törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre való emelkedése — tekintettel különösen a szóban levő vasúti összeköttetésnek több izben hangsúlyozott fontosságára — nagyon kívánatos: tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását. Budapesten, 1889. évi márczius hó 11-én. Baross Gábor s. k, közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minister,