Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-195
CXCV. SZÁM. 13 leges kamat-reductióra s nagyobb részében a törlesztési részletek meghosszabbítására vezethető vissza. De ez, nézetem szerint, korántsem rontja le a conversionális hitelműveletnek becsét, egyrészt, mert ily jelentékeny megtakarítás túlnyomó részében mindig csak a törlesztési határidő meghosszabbítása utján lenne elérhető s másrészt, mert sokkalta előnyösebbnek tartom, ha bár hosszabb, de határozott időre terjedő törlesztési kölcsöneinket hosszabbítjuk meg, mint ha terhesebb feltételek mellett contrahált járadék-kölcsönök által vállalunk évről-évre megújuló és növekedő s e mellett maradandó terheket magunkra. S épen ezért e hátrányok elkerülése végett helyesebbnek tartom kisebb tényleges karaat-megtakaritással beérni, mintsem a conversionális müveletet elodázni, mert nem téveszthetem szem elől, hogy annak elodázása esetén az évrőlévre kibocsátandó törlesztési járadék által oly maradandó terhet vállalunk magunkra, melyet alig lenne képes az újonnan kibocsátandó kötvényeknek később elérhető magasabb árfolyama ellensúlyozni, sőt mivel a törlesztési járulékok fedezése végett évről-évre nagyobb összegű járadék-kötvényt kellene kibocsátani, mig másrészt a convertálható tőkeösszeg évről-évre apad, kétségtelen, hogy a conversió elodázása esetén rövid idő múlva beállana az az eset, hogy egy conversionális hitelművelet magában véve nem nyújthatna már elegendő fedezetet arra, hogy az idézett 1880: VIII. és IX. s 1881: XI. tör vény czikkek hatályon kivül helyeztethessenek. Nem téveszthetem továbbá szem elől azon befolyást, melyet a conversiónak mérsékeltebb kamatláb melletti keresztülvitele a kamatláb átalános mérséklésére, az államhitel emelésére s állami értékeink árfolyamának emelkedésére kétségtelenül gyakorol. Ezen szempontok is a mellett szólanak, hogy a conversió, habár csekélyebb nyereséggel is ; de lehetőleg mielőbb folyamatba tétessék. A convertálandó összegek igen nagy voltánál fogva természetesen nem nyerhettem szerződésszerű biztosítékot arra nézve, hogy az egész művelet sikerrel lesz lebonyolítható, minthogy azonban egy számos tagból s legelső rendű pénzerőkből alakult consortiummal egyeztem meg annak keresztülvitelére nézve, remélni merem, hogy ha a politikai és pénzviszonyok kedvezőtlen fordulatot nem vesznek, az a közelebbi két év folyamán megfelelő eredménynyel lesz keresztülvihető. « Áttérre a részletekre: az 1. §-ban felhatalmazást kérek a convertálandó kötvényeknek bevonására. A 2. §-ban felsorolom a convertálandó kölcsönöket a keleti vasúti államkötvények kivételével, melyek convertálására alább a 13. §-ban kérek felhatalmazást. A 3. §-ban hazai joggyakorlatunk azon követelményének kívánok eleget tenni, hogy a határidőre szóló, de korábban visszafizetendő kölcsön előbb felmondassék. A felmondás idejét azon minimális időközben vélem megállapitandónak, mely az egyes kötvények kisorsolásától azok esedékességéig a törlesztési tervekben meg van állapítva. Ezen kivül a felmondásnak az eddig is követett módon való közzététele iránt foglal biztosító intézkedést ezen szakasz magában. Végül a 3. §. azon intézkedése, hogy a felmondási határidőn túl kamat nem jár, egyrészt a felmondásnak természetszerű következménye, másrészt a közforgalom tárgyát képező értékpapírok kamatoztatásának határidejére nézve átalán bevett gyakorlatnak is megfelel. A 4. §. az i §.ban nyújtott azon biztosítékon kivül, hogy a kötvényben elvállalt kötelezettség szerint a teljes névértéket megkapják, azon külön biztosítást is nyújtja a kötvénybirtokosoknak, hogy a tőkeértéket azon valutában vehetik fel, melyben azt eddig is kapták. Az 5. §. azon intézkedést tartalmazza, hogy a felmondási határidő lejárta után a régi kölcsönök telekkönyvi bejegyzése hivatalból törlendő. Ez az uj kölcsönök elsőségének megóvása végett szükséges és a régi kötvénybirtokosokra