Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.

Irományszámok - 1887-195

CXCV. SZÁM. 13 leges kamat-reductióra s nagyobb részében a törlesztési részletek meghosszabbítására vezet­hető vissza. De ez, nézetem szerint, korántsem rontja le a conversionális hitelműveletnek becsét, egyrészt, mert ily jelentékeny megtakarítás túlnyomó részében mindig csak a törlesztési határ­idő meghosszabbítása utján lenne elérhető s másrészt, mert sokkalta előnyösebbnek tartom, ha bár hosszabb, de határozott időre terjedő törlesztési kölcsöneinket hosszabbítjuk meg, mint ha terhesebb feltételek mellett contrahált járadék-kölcsönök által vállalunk évről-évre megújuló és növekedő s e mellett maradandó terheket magunkra. S épen ezért e hátrányok elkerülése végett helyesebbnek tartom kisebb tényleges karaat-megtakaritással beérni, mintsem a conversionális müveletet elodázni, mert nem téveszthetem szem elől, hogy annak elodázása esetén az évről­évre kibocsátandó törlesztési járadék által oly maradandó terhet vállalunk magunkra, melyet alig lenne képes az újonnan kibocsátandó kötvényeknek később elérhető magasabb árfolyama ellensúlyozni, sőt mivel a törlesztési járulékok fedezése végett évről-évre nagyobb összegű járadék-kötvényt kellene kibocsátani, mig másrészt a convertálható tőkeösszeg évről-évre apad, kétségtelen, hogy a conversió elodázása esetén rövid idő múlva beállana az az eset, hogy egy conversionális hitelművelet magában véve nem nyújthatna már elegendő fedezetet arra, hogy az idézett 1880: VIII. és IX. s 1881: XI. tör vény czikkek hatályon kivül helyeztethessenek. Nem téveszthetem továbbá szem elől azon befolyást, melyet a conversiónak mérsékeltebb kamatláb melletti keresztülvitele a kamatláb átalános mérséklésére, az államhitel emelésére s állami értékeink árfolyamának emelkedésére kétségtelenül gyakorol. Ezen szempontok is a mel­lett szólanak, hogy a conversió, habár csekélyebb nyereséggel is ; de lehetőleg mielőbb folya­matba tétessék. A convertálandó összegek igen nagy voltánál fogva természetesen nem nyerhettem szerző­désszerű biztosítékot arra nézve, hogy az egész művelet sikerrel lesz lebonyolítható, minthogy azonban egy számos tagból s legelső rendű pénzerőkből alakult consortiummal egyeztem meg annak keresztülvitelére nézve, remélni merem, hogy ha a politikai és pénzviszonyok kedvezőtlen fordulatot nem vesznek, az a közelebbi két év folyamán megfelelő eredménynyel lesz keresztül­vihető. « Áttérre a részletekre: az 1. §-ban felhatalmazást kérek a convertálandó kötvényeknek bevonására. A 2. §-ban felsorolom a convertálandó kölcsönöket a keleti vasúti államkötvények kivéte­lével, melyek convertálására alább a 13. §-ban kérek felhatalmazást. A 3. §-ban hazai joggyakorlatunk azon követelményének kívánok eleget tenni, hogy a határidőre szóló, de korábban visszafizetendő kölcsön előbb felmondassék. A felmondás idejét azon minimális időközben vélem megállapitandónak, mely az egyes kötvények kisorsolásától azok esedékességéig a törlesztési tervekben meg van állapítva. Ezen kivül a felmondásnak az eddig is követett módon való közzététele iránt foglal biztosító intézkedést ezen szakasz magában. Végül a 3. §. azon intézkedése, hogy a felmondási határidőn túl kamat nem jár, egyrészt a felmondásnak természetszerű következménye, másrészt a közforgalom tárgyát képező érték­papírok kamatoztatásának határidejére nézve átalán bevett gyakorlatnak is megfelel. A 4. §. az i §.ban nyújtott azon biztosítékon kivül, hogy a kötvényben elvállalt kötelezettség szerint a teljes névértéket megkapják, azon külön biztosítást is nyújtja a kötvény­birtokosoknak, hogy a tőkeértéket azon valutában vehetik fel, melyben azt eddig is kapták. Az 5. §. azon intézkedést tartalmazza, hogy a felmondási határidő lejárta után a régi kölcsönök telekkönyvi bejegyzése hivatalból törlendő. Ez az uj kölcsönök elsőségének megóvása végett szükséges és a régi kötvénybirtokosokra

Next

/
Thumbnails
Contents