Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-195
14 CXCV. SZÁM. semmi hátránynyal nem jár, mert követelésök telekkönyvi törlése csak akkor történik, midőn a követelés ellenértékét már felvehetik. A 6. §. azon felhatalmazást foglalja magában, hogy a bevont kötvények helyett mérsékeltebb kamatozású új kötvények bocsáthatók ki ugyanazon valutában, mint a minőre a bevont kötvények szólnak az egy-egy valutára szóló kölcsönök egységesitése mellett. A szakasz azt a biztosítást is kimondja, hogy új kötvények csak a bevonás arányában bocsáthatók ki. Végül ugyanezen szakasz adómentességet biztosit az új kölcsönök kötvényeinek, a mit egyrészt a szelvénykezelésnek egyszerüsitése, másrészt a pénzpiacznak az adómentes kötvények iránti előszeretete s ebből folyólag azok elonyösebb értékesítése, végre az a körülmény tesz indokolttá, hogy a konvertálandó kötvények a földtehermentesitésiek s az í876-iki keleti vasúti államkötvények kivételével ma is mind adómentesek. A 7. §. az új arany- és ezüst-kölcsönök telekkönyvi biztosítása iránt intézkedik s egyenrangú elsőséggel rendeli az arany- és az ezüst-kölcsönt bekebelezni, a mi azért szükséges, hogy mindkettő egyaránt elsőséggel legyen értékesíthető. Az újonnan kibocsátandó kölcsönökkel szemben a régi kölcsönök elsősége azok bevonásáig, illetőleg felmondási határidejök lejártáig fenta^tatik, a mit ezen jelzálogilag ma is biztosított kölcsönök kötvénybirtokosainak szerzett joga tesz mellőzhetetlenné. Ezen kivül elsőség tartatik fenn a tiszavidéki vasút sorsjegykölcsönére nézve, mely ma is be van kebelezve, továbbá a részvényesek biztositott járandóságára nézve, mely ma ugyan telekkönyvileg biztosítva nincsen, de mi által a részvényesek iránt kívánok méltányos lenni akkor, midőn pályájok az eddig azt terhelő elsőbbségi kölcsön helyett az egységesített arany és az egységesített ezüst kölcsönök egész összegével lesz terhelve. A gömöri pályákra nézve ugyanezen szakaszban kiköttetik, hogy azokra újabb bekebelezés csak az azokat ma terhelő záloglevélkölcsön teljes bevonása után lesz eszközölhető, a mi abban leli indokát, hogy a záloglevélkölcsön megkötésére vonatkozó alapszerződésben az akkori kormány arra kötelezte magát, hogy a záloglevélkölcsön törlesztéséig újabb tehertételt apályára nem kebeleztet be. A 8. §. a földtehermentesitési kötvények kiállítása, kezelése és ellenőrzése, nemkülönben azok fedezete tekintetében ugyanazokat a biztosító intézkedéseket foglalja magában, melyek ma is fennállanak. A 9. §. az új kölcsönök törlesztési határidejének maximumát állapítja meg s azon rendelkezést foglalja magában, hogy az új kötvények kamatlábának kisebbnek kell lenni, mint a convertálandókénak. Ezen határon belül a mérsékeltebb kamatláb meghatározását s a törlesztés idejének megállapítását a kormányra bizza azon biztosíték mellett, hogy az évi megtakarításnak legalább annyinak kell lenni, mint a mennyi a törlesztési járulékok fejében 1889-re előirányzott bevétel. Ezen tágkörfí felhatalmazást azért vagyok bátor kérni a törvényhozástól, mert a pénzpiacz mai viszonyai közt még nem határozható meg, hogy a művelet sikere érdekében minő kamatláb mellett lesznek az új kötvények előnyösebben értékesíthetők, a törlesztés határideje pedig a kamatláb nagyságával függ össze. Egyébként az évi megtakarítás minimumának meghatározása oly korlátokat szab a kamatláb, a törlesztési határidő s a kibocsátandó kötvények árfolyama tekintetében, hogy a tényleges kamatnak jelentékenyen kisebbnek kell lennie a mai névleges kamatlábnál. Ugyanezen §-ban arra is felhatalmazást kérek, hogy az új kölcsönök birtokosait biztosithassam, hogy a közelebbi 10 év alatt kötvényeik a törlesztési tervezet keretén túl bevonatni nem fognak. Ezen hasonló conversionális műveleteknél szokásos biztosítást az új kötvények elonyösebb értékesithetése végett kell kérnem.
