Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.

Irományszámok - 1887-203

can. SZÁM. 97 a mennyiben a bevallási lap, a rakjegyzékek és fuvarlevelek átadása által átvitelre bejelentetnek. Ezen határozatok alkalmazása azonban attól tétetik függővé, hogy az érdeklett vasúti igazgatóságok felelősséget vállaljanak az iránt, hogy a vasúti kocsik az ország belsejében levő elintéző hivatalnál, vagy a kiviteli hivatalnál kellő időben és sértetlen zárral megérkeznek. A mennyiben a szerződő felek egyike a vámkezelés tekintetében más államokkal az itt említetteknél nagyobb könnyítéseket állapított volna meg, e könnyítések a másik féllel való forgalomban is, a kölcsönösség feltétele mellett, alkalmaztatnak. XIII. GZ1KK. Mindkét szerződő félnek jogában áll, hogy a másik fél területein való székhelylyel föconsuiokat, consulokat, alconsulokat vagy consuli ügynököket kinevezhessenek:. Mielőtt azonban valamely consuli tisztviselő, e minőségében, működését megkezdhetné, szükséges, hogy azon fél részéről, a melynek területére kineveztetett, szokásos módon elismertessék és elfogadtassák. A szerződő felek egyikének consuli hivatalnokai, a másik fél területein ugyanazon kedvezményeket, jogosítványokat és mentességeket élvezendik, a melyekkel ott a legtöbb kedvezésben részesülő nemzet hasonló jellegű és rangú consulai birnak vagy birni íognak. A szerződő felek mindegyikének jogában áll azon helyeket kijelölni, a hol a consuli hivatalnokok működésének megengedését czélszerűnek nem találja; ezen megszorítás a szerződő felek valamelyikére csak akkor alkalmazható, ha az harmadik államok irányában szintén alkalmaztatik. XIV. GZIKK. A jelen szerződés, az I. czikk 2. száma alatt foglalt határozat kivételével, Liechtenstein rieur qu'aux frontières, pourvu qu'elles soient déclarées au transit, par la remise des déclarations, des listes de chargement et des lettres de voiture. L'application de ces dispositions est, cependant, subordonnée à la condition que les administrations des chemins de fer participant au transport soient responsables de ce que les wagons arrivent, en temps opportun et avec les scellés intacts, au bureau d'expédition de l'intérieur du pays ou au bureau de la sortie. Toute facilité, plus grande que celle mentionnée ci-dessus, que l'une des Parties contractantes pourrait accorder à un tiers Etat, quant à l'expédition douanière, profitera, à condition de réciprocité, au commerce de l'autre Partie contractante. ARTICLE XIII. Il sera loisible aux deux Parties contractantes de nommer des Consuls Généraux, Consuls, Vice-Consuls ou Agents consulaires pour résider dans les territoires de l'autre. Mais, avant qu'un fonctionnaire consulaire puisse agir en cette qualité, il devra être reconnu et admis, dans la forme usitée, par le Gouvernement auprès duquel il est délégué. Les fonctionnaires consulaires de chacune des deux Parties contractantes jouiront, sur les territoires de l'autre, de tous les privilèges, exemptions et immunités qui sont ou qui pourront être accordés aux Consuls de la même catégorie et du même rang de la nation la plus favorisée. Chacune des deux Parties contractantes aura le droit de désigner les localités où il ne lui conviendra pas d'admettre des fonctionnaires consulaires ; mais il est bien entendu que cette réserve ne pourra être appliquée à Pune d'entre elles sans l'être également à tous les autres Etats. ARTICLE XIV. Sous réserve de la disposition de l'article I, chiffre 2, le présent Traité s'applique à la FÖHENDI JKOMÁNYOK. IV. 1887—92. 13