Főrendiházi irományok, 1887. III. kötet • 106-190. sz.

Irományszámok - 1887-110

CX. SZÁM. 63 volt az illető termelési évad lejárta után megejtett leszámolás alapján pótlólag egyszerre lefizetendő, mely Összegekből a magyarországi ezuk orgy árakra : azl878/79-ik term, évadban 333,370 frt, az átalányok 20*847°-a, a tiszta adôiôTedeiemiieK pedig 71*73°/*-a » > 42'617°-a, » » » 125*657o-a » > 13-34Vo-a, » » > 47*08°/o-a » > 5-407'o-a, » » » 16*167o-a 1879/80-ik » 3> 521,529 1880/81-ik » » 343,300 1883/84-ik * » 112,765 1884/85-ik » » 655,514 1885/86-ik » » 724,203 » » 34-697Va, » » » 103*877<>-a » ;> 52-277o-a, » * » 9M47<>-a esett; mig ellenben a befolyt átalányokból a meghatározott évi tiszta adójövedelmen túl: az 1881/82-ik term, évadban 2.381,553 frt, az átalányok 6*927u-a, a tisita adójővedeiemne^ pedig: 22'897°-a > 1882/83-ik » » 737,342 >•'.'•> » l-887°-a, » » » 6'82%-a maradt fenn, mely többletből a magyarországi ezukorgyárakra : az 1881/82-ik term, évadban 108,599 frt, az átalányok 6-927o-a, a tiszta adóiövedeiemneK pedig 22'897o-a » 1882/83-ik » > 39,153 » > > l'887°-a, » > > 6'827o-a esett, megjegyezvén — hogy az 1882/83-ik évi többlet, a következett 1883/84-iki évadban felmerült hiány részbeni fedezésére fordíttatott, ellenben az 1881/82-ik évi többlet, minthogy a következő évadban hiány nem merült fel, a kincstár javára esett. Az átalányozási rendszerrel továbbá még az a hátrány is járt, hogy a ezukorgyárak az adó mentül nagyobb részének megtakarítása érdekében minden igyekezetüket a létermelő képességének lehető fokozására fordítván, ezen különböző viszonyok között különböző eszközökkel folytatott versenyből nagy mérvben egyenlőtlen adóztatás fejlődött, és pedig nemcsak a különböző czukortartalmú répa feldolgozására utalt és különnemű létermelő készülékekkel ellátott ezukorgyárak között, hanem még azon gyárak között is, melyek hasonnemű létermelő készülékeket használtak; — nemkülönben, hogy ezen adóztatási rendszer mellett, ezukornak czukorüledékből való előállítása, külön adóztatás alá nem esvén, az ily módon termelt ezukormennyiség a pótadó megszabásánál számításon kívül maradt azon ezukorgyárak hátrányára, melyek ezukorüledék feldolgozásával vagy épen nem, vagy csak igen csekély eredménynyel foglalkozhattak. De e rendszer az államkincstár érdekeit sem képes kielégiteni, mert eltekintve attól, hogy az évenkint fogyasztott ezukormennyiséget és az ennek megfelelő évi tiszta adójövedelmet tüzetesen meghatározni alig lehet, — a répaezukor-termelés után, — bár a ezukorfogyasztás mérvének megfelelő összegben megállapitandott évi tiszta adójövedelem továbbra is nagy részben, sőt egészben is csak az egyes termelési évadok után teljesített pótfizetések utján, tehát későn folyna be az állampénztárba. A répaezukor-termelés megadóztatásának rendszere tehát az okszerű adóztatás követelményeinek nem felelt meg, s minthogy az sem az ipar, sem az államkincstár érdekeit nem képes kielégiteni, a ezukortermelés jövő megadóztatásánál annál inkább elejtendő volna, mert hátrányai törvényhozás utján sem volnának elenyésztethetők. A czukortermelvények neme és mennyisége szerinti adóztatás módjára nézve, melynek azok a gyárak vannak alávetve, melyek ezukrot nem répából, hanem más belföldi anyagokból állítanak elo, tekintettel arra, hogy ilyen gyár Magyarországon rendszerint csak egy, a lefolyt évben pedig egy sem volt működésben, shogy a ezukortermelés ezen neme után az 1884—1886. években befolyt adó évi átlaga is csak 620 frtot tett; annak kijelentésére kell szorítkoznom, hogy ezen adóztatási mód elenyészőleg csekély terjedelemben történt alkalmaztatása mellett kifogás alá nem esett. Ezek után áttérve a kérdésre, hogy a ezukortermelés megadóztatására jövőben mily rendszer vétessék alkalmazásba, azt tartom, hogy annak megválasztásánál a már ismert adóztatási módok közül csakis : a) a répának mérleg utján megállapítandó súlya;