Főrendiházi irományok, 1887. III. kötet • 106-190. sz.
Irományszámok - 1887-110
64 CX. SZÁM. b) a répáié mennyisége és sűrűsége; és c) a czukortermelvény neme és mennyisége alapján való adóztatás jöhet szóba. A két első adóztatási rendszer nem mutatkozik általában s különösen hazai iparunk és mezőgazdaságunk érdeke szempontjából ajánlatosnak, mert a répának súlya szerint való adóztatás, a répa különböző czukortartalmánál fogva az egyenlő és arányos adóztatást kizárja; a répáié sűrűsége pedig különböző alkatrészeinél fogva a czukortartalomnak aránylag helyes mértékét nem képezheti és ennélfogva mind a két adóztatási rendszer egyenlőtlen adóztatást eredményezne, még pedig hazai iparunk hátrányára, miután a magyarországi [répa nemcsak csekélyebb czukortartalommal, hanem oly alkatrészekkel is bir, melyek az abból előállított levet sűrűbbé teszik, mint a milyennek czukortartalma arányában lenni kellene. Ellenben annál inkább czélszerűnek és teljesen megfelelőnek kell tartanom a czukortermelvények neme és mennyisége szerint való adóztatást, vagyis : a terményadó-rendszert, melynek életbeléptetését a ezukoripar is ajánlotta s mely mezőgazdaságunk érdekeinek előmozdítása mellett, az államkincstár igényeit is kielégíteni képes lesz. A terményadó mellett szól különösen : • 1. hogy a czukortermelvény eket közvetlenül és nem a nyers termelési anyagok utján adóztatván meg, egyenlő és arányos adóztatást eredményez, s ennélfogva a legigazságosabb adóztaási mód ; 2. hogy a csekélyebb czukortartalrnú répa feldolgozását is lehetővé teszi, és ez által az ipar és közvetve a mezőgazdaság fejlődését előmozdítja; 3. hogy az adóztatás a kész czukortemielvényeknek a szabad forgalomba való bocsátása alkalmával, tehát oly időpontban fog beállani, mely a fogyasztáshoz legközelebb lévén, az adónak a fogyasztóra való áthárítását megkönnyíti ; 4. hogy az adónak a ezukortermelés előtt való lefizetésének, illetőleg biztosításának elejtése, és a más ezukorfinomitó gyárakba és szabadraktárakba szállított, valamint a kivitelre szánt czukortermelvényeknek feltételes adómentesítése folytán jelentékeny tŐkemegtakaritást eredményez ; 5. hogy a túltermelésnek elejét véve, az ipart gazdaságilag egészséges alapokra helyezi s függetlenebbé teszi; 6. hogy az állam részére nemcsak biztos, hanem a fogyasztás emelkedésének arányában fokozódó jövedelmet biztosit; és 7. hogy a törvényhozás szempontjából is bizonyos állandóságot helyez kilátásba. Nem hallgathatom el azonban, hogy a terményadó-rendszer az ellenőrzést nehezebbé fogja tenni és e czélra nagyobb kiadásokat is fog igényelni; mindazonáltal nem tarthatom ezt a körülményt a különben hazai viszonyainknak leginkább megfelelő adóztatási mód oly nagy hátrányának, mely annak elfogadását kérdésessé tehetné, és pedig annál kevésbé, mert az ellenőrzés által igényelt kiadási többlet a nagyobb adójövedelemben, valamint az ipar és mezőgazdaságunk részére nyújtott előnyökben dús kárpótlást fog találni. A fentebb előadottakban kifejtett indokok képezik alapját az osztrák kormánynyal egyetértőleg megállapitott jelen törvényjavaslatnak, mely a ezukortermelés jövő megadóztatására a terményadó életbeléptetését czélozza. Ugyanazok az indokok vezérelték hivatalbeli elődömet is akkor, midőn a ezukortermelés megadóztatása czéljából_a legközelebb múlt országgyűlési ülésszak alatt alkotmányos tárgyalás végett bemutatott törvényjavaslatban, ugyancsak a terményadót hozta javaslatba, mely törvényjavaslat azonban az országgyűlés azon ülésszaka alatt törvényerejére nem emelkedvén, egy új s az időközben változott viszonyok tekintetbevételével némely irányban módosított törvényjavaslat előterjesztése vált szükségessé.
