Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

GDXXVI. SZÁM. 39 lag alakilag hiányos törvények alkalmazásánál Horvát-Szlavon-Dalmátországok autonom jogai mindig tiszteletben tartattak. Mindazáltal a magyar országos bizottság elfogadja a t. horvátszlavón országos bizottság abbeli nézetét, hogy a törvényeknek még. alakilag is teljesen szabatosaknak kell lenni, valamint a kormány is késznek nyilatkozott e tekintetben az ily törvényekben előforduló végrehajtási záradékra a legnagyobb figyelmet forditani. De megtörténhetik ezentúl is — hogy nem roszakaratból és nem Horvát-Szlavon-Dalmátországok autonom jogainak csorbitása czéljából történik, ezt az alkalmazásban követett eljárás eddig is mutatja — megtörténhetik ezentúl is, mondjuk, hogy bizonyos nézeteltérés merülhetne fel arra nézve, vájjon valamely törvény, vagy annak egyes részei közöseknek tekintessenek-e vagy nem. À magyar kormány és a magyar törvényhozás e tekintetben természetesen csak saját nézeteket követhetik, de ott van a magyar képviselőházban az a 40 horvát-szlavón országos képviselő, kik ily esetben hivatva volnának a magyartól netán eltérő horvát-szlavón álláspontra figyelmeztetni és a vitás kérdés törvényes utón való megoldását létrehozni. így minden nehézség nélkül elérhető lesz a t. horvát-szlavón országos bizottság ama kivánata, hogy jövőben közös és autonom természetű intézkedéseket tartalmazó törvények alkotásánál e különbség a törvényben különösen megállapittassék és hogy oly törvények, melyek nem közösek, mint közösek ki ne hirdettessenek. A mi a t. horvát-szlavón országos bizottság azt a további inditványát illeti, »hogy a magyar igazságügyminister elökészitvén autonom természetű viszonyokat rendező nemzetközi szerződésnek alapjául szolgáló törvényjavaslatokat, ezen javaslatokat a bánnal egyetértőleg állapítsa meg«, a magyar országos bizottság mindenekelőtt hivatkozik az 1867 : XII. törvényczikk 8. §-ára, melynél fogva sa birodalom diplomatiai képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyniinister teendői közé tartoznak«. Bármely nemzetközi szerződés megkötésére tehát, csak a monarchia két állama ministeriumának egyetértése és beleegyezése szükségeltetik, nevezetesen a magyar ministeriumé is, melynek a horvátszlavon-dalmát minister is tagja és igy e ministerium kebelében is ott, a hol Horvát-SzlavonDalmátországok érdekében szükségesnek találja, befolyását érvényesitheti. Hogy ily nemzetközi szerződések megkötésénél a két fél ministeriumán kivül akár a bánnak, akár más tényezőnek egyetértése szükségeltetnék, arról a törvényben nincs szó. Teljesen igaz, hogy van a magyar korona területén két felső biróság, magyares horvát; van kétféle törvény és eljárás, ugy polgári, mint büntető ügyekben, de ily különbség nem csak a szűkebb értelemben vett Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok törvényei közt létezik, hanem még a szűkebb értelemben vett Magyarország területén is, nevezetesen az elébb Erdélynek nevezett részekben is vannak eltérő törvények ; de ezen különbségeknek tekintetbe, vétele ós kiegyenlítése kizárólag a közös magyar kormánynak feladatát képezi, önként értetődvén, hogy ily szerződések végrehajtásánál oly ügyeknek elintézése, melyek a horvát-szlavón autonom jogkörhöz tartoznak, csakis emez országok törvényei szerint és azoknak hatóságai által foganatosithatók. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy nemzetközi szerződések megkötése előtt, ott, a hol a kormány szükségesnek tartja, a bánt is megkérdezheti, de az ilyen szerződések megkötését a bán egyetértése és beleegyezésétől függővé tenni oly követelés, melynek a fennálló törvényekben semmi alapja nincs. A t. horvát-szlavón országos bizottság ama további indítványával, »hogy ezentúl a közös törvények és hatóságok kijelölésénél kifejezés adassék az állami közösségnek« a magyar országos bizottság egyelőre nem foglalkozik, abból az okból, mert a t. horvát-szlavón országos bizottság ezen inditványát concret alakba nem öltötte, hanem ebbeli kivánata teljesítésének