Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

40 CDXXVI. SZÁM. módját a két országos bizottság közti szóbeli megbeszélésnek tartotta fenn. A magyar országos bizottság e tekintetben csak teljes készségét nyilváníthatja, az emiitett kérdésekre vonatkozólag a t. országos bizottság által teendő javaslatokat közös tanácskozás tárgyává tenni. Az üzenet következő pontjaiban a t. horvát-szlavón országos bizottság a horvát nyelvnek törvényesen biztositott jogait értelmezi, a törvény erre vonatkozó szakaszainak idézése mellett. A magyar országos bizottság e tekintetben szükségesnek véli, mindenekelőtt egy általános elvnek kifejezést adni, annak az elvnek tudniillik, hogy abból, miszerint közös ügyekben az idézett törvények az ottan megjelölt határok közt a horvát nyelvet hivatalos nyelvnek decretálják, csak az következik, hogy a törvény által megjelölt esetekben a horvát nyelv használata kötelező mindenkire nézve. De ebből nem következik az, hogy ilyen esetekben a magyar nyelv használata hi volna zárva, hogy azt a horvát nyelv mellett használni nem volna szabad. Sem a magyar kormány, sem a magyar országgyűlés e tekintetben szélsőségekig bizonyára nem fog menni ; nem fogja ok nélkül, ott, a hol nincs rá szükség, a kétnyelvűség által a közszolgálatot nehézkessé tenni ; de hogy a magyar korona területének bármely részén, ha máskülönben az egyik vagy másik nyelvnek törvény szerint biztositott jogok épségben tartatnak, a magyar nyelv ki volna tiltva, ezt a magyar országgyűlés soha el nem fogadhatná. Ez elvi szempontból Ítélte meg a magyar országos bizottság a t. horvát-szlavón bizottság üzenetének a horvát nyelvre vonatkozó részét, illetőleg az e körül felhozott panaszokat. »A közös ministerek, vagy államtitkárjaik — mondja a horvát-szlavón országos bizottság üzenete — midőn átiratokat irnak az autonom hatóságokhoz, nem lévén megelégedve a horvát szöveggel, hozzáteszik a magyart is és vonakodnak neveiket horvát nyelven aláirni, mely nyelven Ő Felsége irja alá a nevét.« A magyar országos bizottság nincs abban a helyzetben, hogy ezen panasz jogosultságát elismerhetné. A közös ministerek vagy államtitkárjaik hiven teljesitik törvényszabta kötelezettségöket, midőn az autonom hatóságokhoz horvát nyelven irnak és nem követnek semmi törvényellenes eljárást, ha azután az átirat másik hasábjára a horvát szöveg mellett a magyar fordítást is hozzácsatolják, a minister vagy államtitkár pedig a két hasáb közepette oda irja nevét. Miután semmiféle törvény nem rendeli azt," hogy minden közös ministernek horvátul kell tudnia, másfelől pedig a minister nem irhát alá oly okmányt, mely előtte teljesen érthetetlen nyelven van szerkesztve, a fönt emiitett módozat az egyedüli, mely ugy a törvény, mint a czélszerűség kellékeinek megfelel; a minister vagy államtitkár aláírása pedig egyedül a névből áll, mely sem nem magyar, sem nem horvát és nem hasonlítható össze a legfelsőbb aláírással, miután Ő Felsége keresztnevét irja alá, mely a különböző nyelvekben más ós másként hangzik. Mind e megjegyzések egyébiránt csak azokra a levelezésekre vonatkoznak, melyek a központból Horvát-Szlavonországokba mennek, vagy a posta, távírda és folyam-szabályozás ügyeire vonatkoznak. Horvát-Szlavonországok határain belől a levelezés csakis horvát nyelven foly. Az űrlapok, melyek belföldi használatra vannak szánva, épen a forgalom megkönnyítése czéljából, magyar és horvát nyelven vannak írva, a melyek pedig a külföldi forgalomra vonatkoznak, azokon még egy harmadik nyelv is alkalmazta tik egyedül czélszerűségi szempontból. A mi azonban azt illeti, hogy a közönséggel érintkező közös kormánybeli tisztviselők nem értik a horvát nyelvet, hogy a közönség hasznára szánt tudósítások csak magyar nyelven adatnak ki, stb., erre a magyar országos bizottság egy kimutatással felel, melyet a közmunka- és közlekedési minister úr rendelkezésére bocsátani szíveskedett. E kimutatás vonatkozik, a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumban és alárendelt hivatalaiban alkalmazott horvát-szlavón illetőségűek számára. E szerint a közútiszolgálatnál alkalmazva van 40, a vizszolgálatnál 8, a magyar királyi államvasuti szolgálatnál 405, a posta-szolgálatnál 280, a távirdánál 214; tehát ez alatt az egy ministerium alatt