Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

CDXXVI. SZÁM. 27 a közös hatóságokat, intézkedéseket és intézményeket illetőleg. Sem a közös törvénynek, sem pedig a közös hatóságnak nincs megjelölése, hogy közös. Sőt a közös törvények magyar szövege magában a czímben sem hozza Magyarország czíme mellett Horvát-Szlavon-Dalmátországok királyának czímét. A »közös« megjelölés kihagyásának azonkivül, hogy az alaptörvénynyel nem áll összhangzásban, még rósz következményei is vannak. Mert történik — természetesen tévedésből—hogy nem közös törvények Horvát-Szlavonországban mint közösek hirdettetnek ki. Másodszor pedig, a mi sokkal fontosabb s sokkal kellemetlenebb, maguk a közös hatóságok magukat csak magyar hatóságoknak tekintik, s Horvátországban minél tovább — annál jobban tekintik azokat csak magyar hatóságoknak. Onnét van, hogy az előbbiek mindinkább elszoknak Horvát-Szlavonország érdékei s szükségei iránt egyforma szeretetet, egyforma érdeket kifejteni, mig az utóbbiak elszoknak kellő tisztelettel viseltetni azon hatóságok és intézmények iránt, melyek magukat nem tekintik s nera is nevezik horvát hatóságoknak. Ezért az aluíirott országos bizottság azt indítványozza, hogy ezentúl a közös törvények és hatóságok megjelölésénél kifejezés adassék az állami közösségnek, a mint ez a közösség a kiegyezési törvény alapján áll fenn. Hogy ez hogyan legyen, azt a módot az aluíirott országos bizottság a tisztelt országos magyar bizottsággal folytatott szóbeli megbeszélés alkalmával szívesen fogja megvizsgálni. Ha pedig a kiegyezési törvényben vannak világos intézkedések, ugy világosak, mint a nap s nem engednek semmiféle kétértelműséget azon intézkedések, melyek a horvát nyelvről, mint Horvát-SzlavoncTSzágok területén érvényes hivatalos nyelvről szólnak. Nemcsak az 56. §. rendeli, hogy Horvát-Szlavonország egész területén hivatalos nyelv ugy a törvényhozásban, mint a közigazgatásban a horvát, »Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyel7 állapittatik meg.« (57. §.). »Horvát nyelven szerkesztett felterjesztéseket és beadványokat (58. §.), melyek Horvát-Szlavonországokból a közös ministeriumhoz terjesztetnek fel, ezen ministeriutn elfogadni tartozik s azokra válasz ugyanazon nyelven adandó.« Ezen országok képviselői, miután azok külön territoriummal biró külön nemzet, a közös országgyűlésen s a delegácziókban a horvát nyelvet is használhatják (59. §.). A közös törvények ezen országok részére horvát eredetben állíttatnak ki (60. §.). Ugyanebben az eredetiben állítandó ki a koronázási hitlevél is (2. §.). Ö Felsége a király a horvát törvényeket horvát nyelvű legfelsőbb aláírásával szentesíti. Horvát-Szlavonországokban a horvát nyelv hivatalos és államnyelv kezdve a fenséges tróntól lefelé a legkisebb hatóságig. Ezt rendeli az alaptörvény s megkívánja a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közötti államjogi viszony természete. Hogy ez mindig igy változatlanul maradjon, ezt az említett országok fontos életérdeke megkívánja. Ezen nyelv elismerésével, tisztelésével és mívelésével ezen országok nemcsak mint politikai nemzet, hanem mint nemzet egyáltalában tarthatják fenn magukat, azzal őrizhetik meg nemzeti létüket és fejleszthetik kulturális életüket, azaz az egyedüli életet, mely fennállásra és fejlődésre érdemes. Ezért az alaptörvény összes intézkedései közt nincs egy sem, melynek tisztelését Horvát-Szlavonország tekintet nélkül a vallásra, állapotra és osztályra, éberebben őrizné s makacsabban követelné, mint azon intézkedést, mely a horvát nyelv hivatalos voltát biztosítja. Ezen biztosítástól való legjelentéktelenebb elállás vagy engedés egész területükön általános kedvetlenséget szül s általános lázt okoz. A legélesebb fegyverek, melyekkel az állami közösség ellenségei a nép széles rétegeiben a közösség elleni ellenszenvet terjesztik, azon jelenségek tüzén kovácsoltatnak,melyek a nyelvre vonatkozó törvényes intézkedésekkel ellentétben állanak. Az állami közösség barátai a közösség megvédésében soha sem oly tehetetlenek, mint ha ujjal mutattatik azon intézkedéssel ellentétben álló s életbe léptetett szokásra. De az 1875. vagy 1876. évtől kezdve több ily szokás lett életbe léptetve. A közös ministerek vagy állam4*