Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
m GDXXVI. SZÁM. A törvényen alapuló kormány vezeti és igazgatja ezen országok közügyeit. Az országgyűlés törvény keretében ügyel felette s segiti őt az igazgatásban. De a helyzet rendkívülisége, mely az olyan nagyon szétágazó érdekekbe nyúl, habár rövid is volt, egyszerre feltárt s megvilágosított bizonyos össze nem hangzást, mely a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti viszonyban lassanként, észrevétlenül, de veszedelmesen keletkezett s kifejlődött, Szükséges és fáradságra méltó volt ezen össze nem hangzás nyomára jönni, s annak okait feltalálni, s a részleges objectiv vizsgálódások majdnem azon biztos eredményre vezettek, hogy az állam alapjainak szorgos kiépitésében a közős végrehajtó és törvényhozó hatalom nem vette mindig észre azon korlátokat, melyeket a kiegyezési törvény különféle irányokban szabott. Horvátországban ellenben napról-napra jobban terjedt el azon vélemény, hogy a kiegyezési törvény saját biztosítására nem tartalmaz elegendő biztosítékot, hogy nem ad elegendő tért az érdekek fejlesztésére, sőt, hogy a kiegyezési törvény nem is törvény. Hogy milyen gyümölcse lenne végre ezen össze nem hangzásnak, mily veszedelemig kellett volna nőnie, ha a kiterjesztése meg nem akadályoztatott volna, az a napnál világosabb. Ugy az Összállamnak, valamint Horvát-Szlavonországoknak hazafisága, politikai belátása és erdeke határozottan parancsolták, hogy azon hivatott tényezők, melyek a kiegyezési törvényt kölcsönös megegyezéssel alkották, annak biztosságát s ezzel összekapcsolt fontos érdekeket a törvényekben és ezen országok közti viszonyban megállapított kölcsönös megegyezéssel biztosítsák. Ezért kérte Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése feliratában a fenséges koronát, hogy az országos bizottságokat hivja össze, ezért hagyta helyben a fenséges korona az ő kérelmét, ezért tette a magyar országgyűlés, hasonló bizottság megválasztása által, ezen bizottságok összejövetelét s tanácskozását lehetővé. E czímen az alólirott országos bizottság fel fog sorolni egynéhány indítványt és észrevételt, a melyekről azt tartja, hogy biztosan fognak az óhajtott czélhoz vezetni. A mi a kiegyezési törvény egy helyén (bevezetésben) mondatik, »hogy Horvát-Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg Szt.-István koronájához tartoztak s a sanctio pragmaticábaniski van mondva, hogy a magyar korona országai is elváíaszthatlanok egymástól, egy másik helyen pedig (59. §.) határozottan kijelentetik, »hogy Horvát-Szlavonországok külön territoriummal biró politikai nemzet«, ez teljesen és hűen felel meg a valódi viszonynak, mely századok óta fejlődött ki s Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt mai napig tartotta fenn magát. Horvát-Szlavonország, ha területileg kisebb is, mégis az államközösségben Magyarország társa s vele saját érdekében ugyanazon Szt.-István koronájának szárnyai alatt áll,|melyek alól jogilag nem bontakozhat ki. Ily kölcsönös viszonyban állva ők, 1868. évben a köztük felmerült államjogi kérdések kiegyenlítése végett egyezményt kötöttek, melynek főelve az volt, hogy egy és ugyanazon államközösséget képezik. Ezen az alapon tehát, hogy Horvát-Szlavonország századokon át mint saját külön területén élő politikai nemzet, a Szt. István koronájához tartozva s elválaszthatlanul a magyar korona országaitól Magyarországgal együtt egy és ugyanazon állami közösséget képez, a kiegyezés kölcsönös egyetértéssel bizonyos állami ügyeket köztük közösöknek, közös törvényhozás és közös végrehajtó hatalom alatt állóknak határozta meg; de ezen közösség sem az egyik és a másik terület közti határokat nem törölte el, sem az egyik és a másik politikai nemzet közti különbségeket nem bonyolította össze. A közös törvényhozásba Horvát- és Szlavonország saját országgyűlése kebeléből kikötött számú képviselőket választ; az ő képviselői ugy a közös országgyűlésen, mint a közös delegáczióban is a horvát nyelven való beszélhetésnek szabadságát élvezik. A közös végrehajtó hatalom, mikor Horvát-Szlavonország részére hivatalosan jár el, tartozik ugy maga, mint közegei is horvát nyelven eljárni, mely nyelv ezen országok területén belül hivatalos
