Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-443
190 GDXLTIL SZÁM A mi a • 2. §-hoz mellékelt I. egyezmény egyik tárgyát, t. i. az Osztrák-magyar bank magyarországi intézetei leszámitolási és kölcsönüzlete folytatására kikötött 50 millió forintnyi minimál dotatiót illeti, e részben az egyezmény az eddigi állapotot változatlanul fentartja. E szerződésszerű kikötésnek ma, midőn e részben a viszonyok nagyban megváltoztak, s különösen a 84. czikkben javasolt új fedezeti mód elfogadása esetében már nem tulajdonitható azon jelentőség, melylyel az 1878. évi egyezmény megkötésekor az akkori viszonyok közt birt és a bankszerű fedezet mellett kibocsátható bankjegymennyiség túl nem léphető korlátaira való tekintettel még ma is bir. Miután a bank pénztárait nem szabad az utolsó fillérig kiüríteni és minden pénztárnál egy bizonyos tartalékot szükségképen kell tartani s igy az egész dotatio tényleg fel nem használható, az 50 millió forintnyi dotatio mindjárt az Osztrák-magyar bank működésének első éveiben elégtelennek bizonyult ; de a bank főtanácsa a budapesti bankigazgatóságnak a dotatio időleges felemelése, illetőleg rendkivüli dotatiók engedélyezése iránti kérelmeit soha meg nem tagadván, a hitelszükséglet kielégítésére szükséges pénzeszközöket kivétel nélkül mindenkor a legnagyobb készséggel bocsátá a budapesti igazgatóság rendelkezésére és miután ezt a monarchia másik államának ez idő alatti forgalmi viszonyai is megengedek, a magyarországi bankintézetek dotatióját évente többször is hol 55, hol 60, sőt 66 millióra is felemelte. Jövőre ezt a bank annál könnyebben fogja tehetni, mert a 84. czikkben megállapított új fedezeti mód elfogadása és életbeléptetése után a hitelnyújtás és jegykibocsátás eddigi korlátai elesvén, a bank a jegyadó fizetése nélkül kibocsátható 200 millió frtnyi összeget bátran egészen kimerítheti, sőt szükség esetében jegyadó fizetése mellett e határon ideiglenesen túl is mehet. És hogy a bank ezt, ha kell, megteendi, ezért kezeskedik a banknak eddig tanúsított készséges és practicus eljárása. Miután másrészt minden eshetőség számbavétele mellett az eddig kikötött minimum elejtését — mint jogfeladást — helyesnek nem láttam, az 1878-iki egyezmény erről szóló I. czikkének változatlan fentartásához annál inkább hozzájárultam, mert a dotatio minimumának állandóan nagyobb összegben leendő megállapításához, melyre a fentebb kifejtettek szerint feltétlenül szükség nincs, a es. kir. osztrák kormány beleegyezése nem lett volna megnyerhető. Az I. egyezmény másik tárgya (II. czikk) tiszta formaszerüség ugyan, de mellőzhetlen ; mert esetleg a bank liquidatiója és új akár Önálló, akár közös bank létesítése legalább is két évi előkészületet igényel. A 3. §-hoz mellékelt II. egyezmény, mely az Osztrák-magyar bank szabadalmát és működését a monarchiával közös vámterületet képező országokra (—Bosznia, Herczegovina—) kiterjeszti, illetőleg a kiterjesztést kilátásba helyezi, indokolást, ugy hiszem, nem igényel. A törvényjavaslat 4. §-a a bank megadóztatását, illetőleg az adóalap megosztását szabályozza. Európa legnagyobb jegybankjai sokkal nagyobb jövedelmezőségnek örvendenek, mint az Osztrák-magyar bank ; a részvényesek közt elosztásra került jövedelem 1878—1884. évi átlag szerint az angol banknál a bankalap 9-S-°/o, — a franczia banknál 19-» •%,' az olasz nemzeti banknál 12-^-, a német birodalmi banknál 6-^-Vo-ka volt; — a nevezett bankok adója pedig csekélyebb, mint az osztrák-magyar banké; a franczia bank az osztalék után 37<K>t fizet, a német birodalmi bank, mint a porosz bank utódja, az államnak évi fix 621,000 tallért fizet és 4V 2 V 0 osztalékon túl nyereményét az állammal megosztja, de adóval nem rovatik meg.
