Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-443

CDXLIÎI SZÁM. 189 kedvezmény abban találja indokolását, hogy a banknak úgyis rendesen a kikiáltási ár 10%-át túlhaladó, az elárverelendő ingatlanra bekebelezett követelése levén, ez a bánatpénz fedezésére szolgál, s a bank ez által és különben is az árverési feltételek teljesítésére nézve teljes biztosítékot nyújt. 31. §. Ezen kikezdés kiegészítése az által vált szükségessé, mert a bank nem mint azelőtt csak 5%-os, hanem 47* és 4%-os záloglevelekben is nyújt jelzálogkölcsönöket. A 47. §-ba felvett toldalékok az 1881. évi új magyar végrehajtási eljárás és a horvát végrehajtási rendtartásra való tekintettel, valamint az okból vétettek fel, hogy a becs-, illetőleg kikiáltási ár már meglevő biztos alapokon határoztatván meg, e részben minden czélzatos becsünek eleje vétessék, az eljárás lehetőleg egyszerüsittessék és gyorsittassék. A 48. §. a) kikezdése már a 11. §. /) betűje alatt indokoltatott. A legkisebb eladási ár meghatározására és a bank követelésének az elsőbbségi joggal biró s illetőleg a bankot megelőző követelések levonása után a vételárból ennek általános felosztása előtt leendő kielégítéséről szóló b) pont első és második kikezdése egyrészt az árverés alá került birtoknak potom áron való elvesztegetését kívánják megakadályozni, és ugy a bank, mint az ezt követő és megelőző jelzálogos hitelezők érdekét a legegyszerűbb és legigazságosabb módon megvédeni; másrészt lényegökben az eddigi bírósági gyakorlat által rendszerint engedélyezett és a magasabb fokú bíróságok által jóváhagyott kedvezményeket az alapszabályokba való felvételük által meg nem támadható általános érvényre juttatják, ás ez által időt rabló és költséges előterjesztéseknek és felfolyamodásoknak veszik elejét. Ezen és a 48-ik §§. többi kikezdései s azokban foglalt határozatok, illetőleg a bíróságok által gyakori esetekben tényleg elfogadott s jóváhagyott árverési feltételeknek foczélja a bank követelése lehető mielőbbi kiegyenlítésének biztosítása a rosszhiszemű álvásárlások megakadályozása és a vételár feloszlásának késleltetésére irányuló törekvések meghiúsítása. Hogy a bank a vételárból netalán illetéktelenül felvett többletet kamatostól megtéríteni köteles legyen, ugy hiszem indokolásra nem szorul. . Az 57. §. azon intézkedése ellen, hogy rendkívüli visszafizetés esetében a bank a rendkivül visszafizetett tökének megfelelő összegű zálogleveleket visszavásárlás, vagy pedig sorsolás utján törlesztheti, hogy továbbá e mellett a rendes sorsolás és törlesztés is mindenkor változatlanul teljesítendő, kifogás nem tehető, ellenkezőleg az intézkedések egészen helyesek és az általán elfogadott gyakorlatnak megfelelők. Áttérek ezután a törvényjavaslat egyes szakaszainak indokolására. Az 1. §. az Osztrák-magyar bank szabadalmát 1888. évi január 1-től 1897. évi deczember 31-ig terjedő tiz évre hosszabbítja meg. A szabadalom meghosszabbítása általánosságban már fennebb, ezen indokolás bevezetésében bővebben indokoltatván, e szakaszra nézve itt csak azt kívánom még megjegyezni, hogy a szakasz a magyar állam jogát a fennebbi tiz év leforgása után önálló külön jegybankot felállíthatni világosan és határozottan fentartja. A tiz évi időtartam pedig, melyre a szabadalom meghosszabbittatik, viszonyainknak felel meg. A kormány egyrészt hosszabb időre nem kívánta lekötni az országot ; másrészt rövidebbre sem lehetett szabni a meghosszabbítás tartamát, mert a bank, még ha rövidebb időre szerződni hajlandó lett volna is, közel állván a feloszláshoz, ily körülmények közt nem tehetne magának az országnak érdekében fekvő oly üdvös intézkedéseket (— mint pl. a kilátásban levő több új fiók és mellékfiók felállítása —), melyek a bank hosszabb fennállását feltételezik. Ugyanazon §. az alapszabályok azon módosításait iktatja törvénybe, melyek iránt már fennebb egyenkint bővebben nyilatkoztam.