Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

CDXXVI. SZÁM. 5 esetben sem nyerhetett semmit ezen országos bizottságok tárgyalásai folytán, azon egyetlen erkölcsi előny kivételével, hogy a horvát-szlavón lakosság, illetőleg az azt képviselő horvát-szlavón országgyűlés többsége, mely magukhoz a kiegyezési törvényekhez ragaszkodik, azoknak alkalmazásával is minden tekintetben meg legyen elégedve. Nyerni csakis Horvát-Szlavonországoknak lehetett, a mennyiben az általuk fölemiitett sérelmek, ha jogosultak, gyors és gyökeres orvoslást találhattak. A magyar országos bizottság igy fogván fel a maga feladatát, azon horvát-szlavón kívánalmakat, melyek a horvát-szlavón bizottságnak e jelentés mellékletei közt található első üzenetében felsoroltatnak, három csoportra osztotta. Először olyanokra, a melyek a kiegyezési törvényekből igazolhatók és a melyeknek teljesítése tehát Horvát-Szlavonországoktól meg nem tagadható. Másodszor olyanokra, a melyeknek teljesítésére a kiegyezési törvényekből határozott kötelezettség nem következtethető ugyan, a melyek azonban sem a kiegyezési törvényekkel, sem Magyarországnak erkölcsi és anyagi érdekeivel ellentétben nincsenek, és igy ha nem is kötelességszerűleg, de a kölcsönös jó egyetértés megszilárdítása érdekében teljesithetőknek látszottak. Harmadszor olyanokra, a melyek vagy egyedül a kiegyezési törvények módosítása mellett volnának létesíthetők, mely módosítás azonban ezen országos bizottságok hatáskörén \ kívül fekszik, vagy pedig Magyarországnak méltóságával és állami érdekeivel ellenkeznek, és igy sem a törvényből folyó kötelezettség, sem pedig a méltányosság alapján teljesithetőknek nem mutatkoznak. Magától értetik, hogy az első és második csoportban foglalt kívánalmakra nézve a magyar országos bizottság épen annyi előzékenységet tanúsított, a mily határozottsággal utasította vissza azokat, a melyek nézete szerint a harmadik csoporthoz tartoznak. A magyar országos bizottság nem szándékozik ezen jelentésében a horvát-szlavón kívánalmakat egyenként részletesen tárgyalni, miután a bizottság álláspontja teljes szabatossággal fölismerhető azon, szintén a mellékletek közt található' válasz-üzenetéből, melyet a magyar országos bizottság feleletül a horvát-szlavón bizottság első üzenetére az utóbbi bizottsághoz intézett. A magyar országos bizottság ezen válasz-üzenetére horvát-szlavón részről azután még egy második üzenet érkezett a magyar bizottsághoz, mely azonban csak némely elvi kérdésekre szorítkozott és a tárgyalások folytatására nézve elfogadta a magyar országos bizottságnak azon indítványát, hogy az írásbeli üzenetváltás helyébe, szóbeli tárgyalások lépjenek. Ezen szóbeli tárgyalások nem formális együttes ülésekben, hanem bizalmas értekezleteken történvén, azoknak a jelentéshez csatolt jegyzőkönyvekben semmi nyoma nem található, és ez teszi szükségessé, hogy a tárgyalások ezen részének menetéről a bizottság e helyen lehető rövidséggel tegyen jelentést az országgyűlés mindkét tisztelt házának. Azon kívánalmaknak száma, melyek egyenesen a kiegyezési törvényekre alapithatók, a melyeknek teljesítésére tehát kötelezettség létezik, aránylag csekély. Ide tartozik az: hogy a mennyiben ez eddigelé egyes esetekben tévedésből talán elmulasztatott volna, a közös magyar országgyűlésen hozott közös törvények mindenkor alakilag is teljesen szabatosak legyenek ; hogy közös és autonom természetű intézkedéseket tartalmazó törvények alkotásánál a kétféle intézkedések közti különbség a törvényben külön megállapittassék ; és hogy oly törvények, melyek nem közösek, mint közösek ki ne hirdettessenek; továbbá az, hogyha egyes esetekben kétely merülne fel az iránt, vájjon közös vagy autonom természetű-e valamely törvény, ezen kérdés eldöntésénél egyedül a kiegyezési törvény lehessen irányadó ; — és végre az, hogy a közös törvények végzáradékában kimondassék: > miszerint e törvény érvényes a magyar korona összes országaira nézve«. Ezen különben is inkább alaki fontossággal biró kérdések alig képezték vita tárgyát, és a horvát-szlavón bizottság erre vonatkozó kivánatainak teljesítése, a magyar országos bizottság részéről minden nehézség nélkül meg lett Ígérve. Hasonló természetű volt a horvát országos bizottság azon kivánata, hogy a kiegyezési törvénynek 37. §-a, mely a főrendiház szervezetére vonatkozik, töröltessék. Maga e kivánat