Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

6 CDXXVI. SZÁM. lényege ellen a magyar országos bizottságnak természetesen nem lehetett kifogása, miután a kiegyezési törvénynek emiitett szakasza a főrendiház újjászervezéséről szóló törvény által csakugyan tárgytalanná vált. De miután a kiegyezési törvénynek bármily módosítása ezen bizottságok illetékességi körén kivül fekszik, e tekintetben határozat nem hozathatott. Ugyanez áll a kiegyezési törvény 22. §-ára nézve, mely az államjavak (erdőségek) kezeléséről szól. E kezelés ugyanis a pénzűgyministeriumtól a földmivelés-, ipar-és kereskedelemügyi ministeriumhoz tétetett át, mely rendszabály ezé]szerűsége ellen horvát-szlavón részről kifogás nem tétetik, mig a magyar országos bizottság viszont nem tagadhatta azt, hogy ezen intézkedés következtében a kiegyezési törvény 22. §-a módositást igényel, a mi azonban a már emiitett illetékességi tekintetekből azon időre tartatott fenn, midőn egyátalában a kiegyezési törvény revisiójáról leend szó. A felhozott kívánalmaknak legnagyobb része a második csoporthoz tartozott, tudniillik oly természetűek azok, hogy rájuk nézve a kiegyezési törvény egyenesen nem intézkedik ugyan, hanem a mit a horvát-szlavón országos bizottság kivánt, nem is áll a törvénynyel ellentétben, másfelől pedig Magyarországnak sem méltóságát, sem állami érdekeit nem sérti. így méltányosnak találta a magyar országos bizottság a horvát-szlavón bizottság által nyilvánított azon kivánatot, hogy — a mi különben lehetőség szerint eddig is történt — a pénzügyi közigazgatási bíróságnál és a legfőbb állami számszéknél, midőn erre alkalom nyilik, a megüresedő helyek betöltésénél a horvát-szlavón illetőségű honfiak, kik különben a kellő képesség birtokában vannak, méltányos tekintetbe-vételben részesüljenek. Továbbá a magyar országos bizottság helyeslő tudomásul vette a magyar minister-tanács 1880. márczius 21-én hozott azon határozatát: »miszerint a Horvát-Szlavonországok beligazgatási költségeinek fedezésére kivántató összegekre vonatkozó előirányzatok, valamint a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közti évi leszámolásra vonatkozó adatok a horvát-szlavón minister útján előzetesen mindenkor a horvát-szlavón bánnal is közöltessenek, ki, a mennyiben szükségesnek tartja, észrevételeit szóval vagy Írásban előterjeszthesse.« Teljesithetőnek találta a magyar országos bizottság azon kivánatot is, hogy oly nemzetközi szerződések megkötése előtt, melyekben horvát-szlavón autonom ügyek is érintetnek, a bánnak véleményadásra alkalom nyujtassék, a nélkül azonban, hogy az ily szerződések megkötése a bán egyetértése és beleegyezésétől függővé tétetnék, magától értetvén és a kiegyezési törvényekkel teljes Összhangzásban lévén az, hogy a nemzetközi szerződések végrehajtásánál oly ügyeknek elintézése, melyek a horvát-szlavón autonom jogkörbe tartoznak, csakis ezen országok törvényei szerint és azoknak hatóságai által lesz foganatosítható. Miután az 1868 : XXX. t.-cz. 63. §-a szerint a közös ügyek tárgyalásakor azon épületen, a melyben a magyar korona országainak közös országgyűlése tartatik, a magyar lobogó mellé az egyesült horvát-szlavon-dalmát lobogó is felvonandó, a magyar országos bizottság a törvény, ezen intézkedéséből kifolyólag méltányosnak és elfogadhatónak találta a horvát bizottság abbeli kivánatát : hogy a zászló kérdésének törvényes utón való rendezéséig, a horvát-szlavón területen levő közös kormány hivatali épületeken szintén a magyar lobogó mellé az egyesült horvát-szlavondalmát lobogó is felvonassék, — és az ellen sem tett kifogást, hogy a horvát-szlavón területen levő közös hivatalok, magyar-horvát-szlavón királyi hivataloknak neveztessenek el. Nagyobb nehézségekbe ütközött a horvát-szlavón területen levő közös hivataloknál alkalmazandó czímer-táblák felírásának kérdése. Miután a kiegyezési törvény nem intézkedik arról, hogy e czímertáblákon egyátalában felirás legyen-e és így arra nézve sem intézkedhetett, vájjon az ily felirások, ha csakugyan alkalmaztatnak, milyen nyelvűek legyenek, a horvát országos bizottság azt vitatta, hogy miután Horvát-Szlavonországok egész területén a hivatalos nyelv a horvát, ezen czímertáblákon alkalmazandó felirás is csak horvát lehessen, minden más nyelvnek,