Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.
Irományszámok - 1884-346
CCCXLVI. SZÁM. 19 hajlandók beváltani: addig a német birodalombeli elsőbbségi hitelezők a kötvények és szelvényeknek tallérokban és délnémet forintokban, illetve ezek megfelelő aranyértékében leendő beváltását azon alapon követelték, mert állításuk szerint a német birodalmi ériékeknek és fizetési helyeknek a kötvények és szelvényeik szövegében történt megjelölése ez iránybani jogukat, illetőleg vasúti vállalataink ily értelmű kötelezettségét megállapította. A külföldi hitelezők jelzett álláspontjukat a magyar jogszolgáltatás utján nem érvényesíthették. A m. kir Curia, mint legfőbb ítélőszék, döntvényileg kimondotta, hogy, miután a vasutak elsőbbségi kötvényein és azok szelvényeinek szövegében felsorolt külföldi értékek csak a kötvények és szelvények értékét kötelezőleg megjelelő osztrák értéknek a kibocsátáskor létezett egyenértékét jelöhk, illetve határozzák meg; s miután a külföldi fizetési helyek megjelölésének is, más mint czéls/erüségi indok alapjául nem szolgálhatott: ennélfogva a kérdéses vasúti czimletek csakis a megjelölt osztrák értékben fizetendők és váltandök be. Szerencsésebbek voltak a kötvénybiríokosok a német birodalmi törvényszékek előtt. A német bíróságok illet ékességüket azon körülmény folytán, mert a magyar vasúti kötvények és szelvényeik szövegében külföldi (német) fizetési és beváltási hely jelöltetett meg, megállapítottnak tekintvén, az előttük megindított szelvényperekben a kötvénybirtokosokra nézve kedvező Íteleteket hoztak, s határozataikat az 1879. évi október hó 1-én hatályba lépett német birodalmi perrendtartás 797. és 24. §-aira alapítván, a bepanaszolt magyar vasutak ellen a bírói zárlatot oly indokolással rendelték el, mert az idézett §-ok szerint dologi zárnak van helye, ha előre látható, hogy a zár elrendelése nélkül az Ítélet végrehajtása meghiusittatnék, vagy lényegesen megnehezittetnék, s mert ezen ténykörülmények megállapítására a német birodalmi törvénykezési rendtartás 797. §-ának második bekezdése szerint elégséges indoknak tekintendő, ha az ítélet végrehajtása külföldön eszközlendő. . Miután pedig a német birodalom területén lakhelylyei nem biró vasutaink ellen a bírói zár közvetlenül foganatosítható nem volt, a meghozott bírósági ítéletek végrehajtásánál a birodalmi törvénykezési rendtartás 24. §-ában foglalt azon illetékességi szabály alkalmaztatott, mely szerint az esetre, ha a követelésért valamely tárgy biztosítékul szolgál, a német birodalom területén lakhelyiyel nem biró adós lakhelyének azon hely tekintendő, a hol a kielégítésre alkalmas tárgy találtatik. A német birodalmi bírósagok jelzett magatartása folytán a köteléki forgalmakban német birodalmi területre átment vasúti kocsik, továbbá a magyar vasutak által német vasutaknak, avagy szalutoknak hitelezett bérek, szállítási dijak és egyéb pénzkövetelések rendre lefoglaltattak. Ez az állapot, kapcsolatban a vasúti vállalataink hitelét rontó szelvényperek inkább pénzügyi, mint forgalmi természetű kérdésével, arra indította a magyar és osztrák kormányokat, hogy a es. es kir közös kíilügyministerium közvetítésével tárgyalásokat kezdjenek meg a vasúti elsőbbségi részletkötvények jogi természetének, s azok valutájának a német birodalommal egyezségi úton történendő rendezése iránt. A kormány ezen törekvése részben kifejezésre juthatott a német birodalommal 1878. évi deczember hó 16-án kötött és az ugyanazon évi XXXVI. t.-czikkel beiktatott kereskedelmi szerződés 17. czikkében; kimondatván ebben — kompensatiókép a 15. czikknek a titkos refactiák mellőzéséről szóló határozmánya ellenében — hogy a vasúti üzleteszközöknek, melyek az eg\ik szerződő fel területéről a másik fél területére átmennek, ez utóbbi területen leendő lefoglalása, zálogolasa vagy más bárminemű, habár csak ideiglenes biztosítási vagy végrehajtási intézkedés ala vétele semminemű követelések miatt sem bírósági, sem közigazgatási úton meg nem engedtetik. 3*
